Egy pillanatra elkalandozott a figyelme/figyelmük és megtörtént a baj. Hiába volt tudatok összessége, együtt gondolkozó és mégis különálló lény/lények, egyikük az utolsó fázisban megváltoztatta a tervet. Csak egy egészen kicsit, a rábízott részfeladat egy egészen apró részét, de ez is megzavarta őt/őket.
Érezte/érezték hogy minden elromlott, kapkodni kezdett/kezdtek és egyre gyorsabban követték egymást a műveletek, a parancsszavak amikkel majd létrejön a következő mű.
Elkésett/elkéstek. A tudatok összessége, aki mégis egy volt, szinte korlátlan hatalmával már tudta/tudták, hogy ez a munkája/munkájuk menthetetlen, és jobb lenne ha inkább megsemmisítené/megsemmisítenék és valami újba fogna/fognának, de dacosan csak azért is kimondta/kimondták a végső szavakat, amivel útjára indította/indították az alkotást.
"Fiat lux!"
És lőn. Első nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése