2019. február 22., péntek

"Őrölt szeletelt meleg buborék"

McDonalds, és gondolom véletlenszerű szavak a hellyel kapcsolatban.


…na de akkor is…

Futottak még:

"Sistergő krémes csábító"
"Lágy olvadt marhahús"
"Fűszeres lágy olvadt csábító"

2019. február 17., vasárnap

Elmúlt idők emlékezete

"…és az kísértetek, melyek régmúlt korokban élő emberek valának, rendre összegyűlének azon helyeken, melyeket kedveltek vala éltükben…"

2019. február 14., csütörtök

"Élj mozgalmas életet!"*

…ma például kigyulladt a HÉV amin utaztam, a vezető pedig a peronon üvöltött

"MINDENKI, AKI A VONATON VAN, AZONNAL SZÁLLJON LE!"

A fenyegető hangszínből először azt hittem, valami dél-amerikai-stílusú tömeges emberrablás lesz, és akkor jöttem rá hogy csak pánik, amikor megláttam a füstöt.


(A fülke égett. Volt komolyabb füst is, de már elmúlt :))


* Az "Élj mozgalmas (más fordításban: izgalmas) életet" egy kínai - mások szerint japán - közmondás, mindenesetre biztosan keleti. Sokan úgy gondolják Nyugaton hogy jókívánság, de, ismerve a keleti emberek harmónia-szeretetét és a gyors változásoktól való idegenkedését, ez arrafelé egy elég komoly átok. 

Bruttósítva



"A ruhatári biléta elvesztése vagy megrongálódása esetén 3000 forint pótdíj fizetendő"
"...színház az egész..."

2019. január 30., szerda

U-4713

"Hölgyem, itt az ideje hogy leváltsam"
Ilyenkor csak az ügyeletes - a kapitány vagy valamelyik tiszt - tartózkodott a hajó vezérlőjében. Egyedül az első tiszt merte nagy ritkán "hölgyem"-nek szólítani bár a nő tudta hogy mindenki csak "Die Dame"-nek hívja a háta mögött.
A kapitány fáradtan felpillantott az első tisztre, és felvillantotta egyik ritka mosolyát. Ezért a mosolyért a személyzet bármelyik tagja örömmel meghalt volna.
A nő a vállára terítette megviselt kabátját és elindult a kabinja felé (egy függönnyel leválasztott beugró - de a többieknek ennyi magánélet se jutott). A hosszú éjszakai szolgálat után nagyon vágyott már egy kis alvásra.
Váratlanul elsötétedett az egész naszád. Csend lett.
…és a csendben meghallotta a sziszegést. A fémfalak között nem tudta megmondani melyik irányból.
- Vízbetörés - kiáltotta ahogy visszafelé futott. Biztonságosan eligazodott a hajóján sötétben is, úgy ismerte minden részét mint a saját tenyerét. Az első tiszt éppen próbálta visszaállítani a főkapcsolót de az egy szikraeső kíséretében ismét felcsapódott.
- Kapcsoljon le mindent, aztán próbálja újból. Határoljuk be a helyet! - a tiszt bólintott, a halvány vészvilágítás kísérteties árnyékokkal borította borostás arcát, ujjai sebesen jártak a különféle pultok között, és a paneleken sorban jelentek meg a megnyugtató fények. Aztán ismét hangos kattanással kialudtak a lámpák.
- Gépház, alsó szint - mondta a parancsnok és kiviharzott az irányítóteremből. Közben sorra érkeztek a személyzet tagjai, igyekezve magukra rángatni egyenruháik darabjait.
 A kapitány elcsavarta a gépház ajtaján a nyitókart és felrántotta a nehéz acélajtót. A spriccelő víz az arcába vágott, egy pillanatra a lélegzete is elakadt a hidegtől és azonnal bőrig ázott, de előredőlve beküzdötte magát a terembe. A vízsugár alá bukott majd vett egy mély levegőt és ismét az ömlő vízsugárba vetette magát. Próbálta feltornázni magát és valahogy elérni az elzáró kereket és magában átkozta alacsony termetét, ami máskor igencsak jól jött a búvárhajón. Ujjai hegyei megérintették a jeges vasat, majd jobb fogást keresett, vakon, lábujjhegyen küzdve, hogy a víz nyomása ne sodorja hátra. Lassan elfordította az elzárócsapot, közben már alig érezte megdermedt kezét, de a víz nyomása lassan lecsökkent majd teljesen el is állt.
Hatalmas sóhajjal nyitotta ki a szemét és gyorsan elzárt még két-három szelepet.
- A gépházat nem lehet visszakapcsolni, kézi szivattyúkat! - kiáltott és vizes ruhájában reszketve rohant visszafelé hogy a legénységhez csatlakozva megpróbálják kiszivattyúzni a beömlött vizet, mielőtt túl késő lenne…

***

…Semmi különös, csak csőtörés volt a pincében és csurom vizesen takarítottam a vizet mostanáig.

2019. január 26., szombat

"De ha már itt van, akkó iskolázás lesz avagy sulbildung"

- mondja Pepin bácsi a "Sörgyári capriccio"-ban.
Nahát, Pepin bácsi halhatatlan, a stílusa visszaköszön például egy szlovák internetes boltban is.

"Használata: A fonalat legtöbbször horgolásnál használjuk fel, vagy varrásnál."

"A futón autolock aretáció van, ami automatikus fék."

"Biztos önnel is gyakran előfordul, hogy a mosogépbe berakott pár zokniból mosás után az egyiket elviszi valami kismanó. Hogy ezt elkerülje, ime itt van ez a nagyszerű zoknipárositó."

"Önmintázó kötő paszomány" (avagy "Zoknikötő fonal Sportivo" 😊)

"A gyártási technológiából adódóan előfordulhat, hogy a henger az első használatnál szaglani fog a felhasznált vegyi anyagoktól. Az ára ennek a ténynek megfelelő."

Ezt képpel kell, mert különben úgyse hiszed el:


Különben jó kis bolt avagy kaufhaus, a gépi fordítás csudáit nem tekintve avagy tekintve de jól szórakozva rajta.

…és még egy kis Pepin bácsi, lezárásnak:

"- A nemjóját, sógorasszony – mondta elismerő csodálattal -, itt aztán szép beobachtungstelle avagy megfigyelőállás volna.
- Miszerint kilátó - tettem hozzá.
- Lófarát! A kilátó az civileknek van, a megfigyelőállás, miszerint beobachtungstelle meg a katonaságnak, a katonaságnak, ami hadban áll, és figyeli az ellenség hadmozdulatait!"

2019. január 21., hétfő

Elemi fizika, I. rész

HÉV. Nem túl modern járművek, még a gyártó országuk is megszűnt már abban a formában. Kisebb-nagyobb hibák előfordulnak rajtuk néha.
 Idős, terjedelmes nő utazik és a fejét rázva félhangosan morgolódik. Vastag kabát, sapka teszi gömbölyűvé az alakját*. A huzatról motyog valamit és arról, hogy az mennyire zavarja őt. A mögötte levő ülésnél levő (menetirány szerint mögötte) ablak nincs teljesen bezárva, olyan fél centi hiányzik, gyakorlatilag csak a zár nem akadt be. Rés azonban nem látható.
Némi sóhajtozás után megkéri az ott ülő pár férfit - dolgozni mennek, látszik a ruhájukon - hogy ugyan már, valamelyikük húzza fel az ablakot. Az egyik készségesen ugrik, lehúzza, feltolja, próbálkozik, de látható eredmény nincs, ezért visszaül és folytatja a beszélgetést kollégáival.
A nő tovább morog, szerencsére a munkások leszállnak, gyorsan (Einstein: "Minden relatív") odasiet és ő is ráncigálni kezdi az ablakot.
Sikertelenül.
Hangosan sóhajtozva és a fejét rázva elvonul és leül… az ablak mögötti ülésre…


* Van olyan utas is, aki a téli fagyból felszáll a jó melegre fűtött vonatba, kesztyűben, sapkában, sálba bugyolált arccal, nyakig begombolva  - úgy is marad végig - és teljesen lehúzza maga mögött az ablakot, mert hogy neki - teljesen természetes módon - melege van.

2019. január 20., vasárnap

A szegény kis műsorvezető panaszai

A Kormánytévében (nem, nem Köztévé, az olyanba bemehetnek ellenzékiek is) "történt" egy stúdióbeszélgetés, amiben a címben említett személy a másság, mint betegség gyógyíthatóságáról beszélgetett a vendégeivel. Mindenki betegségként jellemezte a másságot, egy három hónappal korábbi "tudományos" (bizonyítottan áltudományos) konferenciára hivatkozva.
(Közbevetőleg: az ellentábor csak a felvétel napján kapott meghívást, persze hogy nem tudtak felkészülten ott lenni)
A műsor rengeteg kritikát kapott, amik hatására a műsorvezető kiakadt.

„Semmi közöm a problémához, életemben nem foglalkoztam vele - nyilván ez sem érdekel senkit. Nem én hívtam a vendégeket, nem én szerveztem a műsort, egy kész feladatot kaptam az adás napjának délutánján.”

Mi a dolga egy műsorvezetőnek?

Szerintem a legfontosabb, hogy - ha már nem ért a témához - legalább egy kicsit utánaolvas, ami a 21. században nem hiszem hogy megoldhatatlan feladat lenne.
Ezek után - hacsak nem fizetett hirdetésről van szó, mert ott persze kerek szemekkel és elnyílt szájjal helyeselnie kell - meghallgatja a vendégeket, moderálja a beszélgetést, és amennyiben egyoldalú a történet - legalábbis szerintem - mintegy az "ördög ügyvédjeként" a másik oldalt képviseli. Vagy legalábbis a másik oldal nézőpontját tükröző kérdéseket tesz fel.
Vagy nem?

Láttam olyan műsort, ahol laposföld hívők és rendes szakértők beszélgettek, a műsorvezetők meg végigkuncogták az egészet, mert, ahogy mondták, végig azt hitték, hogy egyszer csak az lesz hogy a "hívők" elnevetik magukat és közlik, csak vicceltek. De nem.

Szóval.

Természetesen a műsorvezető is ember, lehet véleménye, de ott és akkor a közvéleményt képviseli, a nézők nevében tesz fel kérdéseket és gondoskodik a kiegyensúlyozottságról.
Ha megfelelően tette a dolgát és egyik oldal felé sem kötelezte el magát, akkor kényelmesen hátradőlhet, őt nem érheti kritika.

Szegényke, pedig igyekezett a neki kiosztott szerepben pártatlan maradni:

„magyar kutatókkal is jó lett volna beszélni, de olyasfajta boszorkányüldözéssel kell szembesülniük bármilyen ilyen megnyilatkozás után, hogy teljesen érthető, hogy ezt nem nagyon meri senki se fölvállalni” (a homoszexualitás gyógyíthatóságát állító kutatókról van szó)

„Aki a homoszexualitását felvállalja, az egy ünneplésre méltó tett, míg aki mondjuk a homoszexualitása után esetleg rájönne arra, hogy ő mégis heteroszexuális, és ő ezt szeretné kommunikálni, ezt szeretné felvállalni, az mindig elhallgatásba, vagy falakba ütközik. Miért tűnik úgy, hogy ez egy teljesen egyirányú utca? Miért viselkedik úgy a mainstream média, mintha nem lenne visszaút ebből az állapotból?”

„Elképzelhetőnek tartják azt, hogy bizonyos szervezetek direkt érdekeltek lehetnek abban, hogy mondjuk olyan javarészt fiatal, szexualitásukban bizonytalan embereket, akik nem tudják, hogy hogyan tovább, inkább a homoszexualitás oldalára billentsék, mintsem a heteroszexualitás oldalára?”

„hallgassuk meg, mi a helyzet a haladó nyugaton, ha valaki nem követi pontosan a propaganda utasításait” (egy bejátszás szerint: az illetőt kirúgják/megbüntetik)

„Nyugat-Európában hogyan válhatott ennyire ellentmondást nem tűrővé a propaganda, hogy lehetett ezt ennyire az emberek fejébe verni? Van ennek mondjuk ahhoz köze, hogy fokozatosan háttérbe szorult mondjuk az európai ember életében a szakralitás, a kereszténység?”

A műsor után, már a kritikákra reagálva:

"Korábban nem egy baromságot számos vezércikk és kiállás követett, mert olyankor nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, hanem az ellenfelek kartácstüze alatti összezárás." - Ennyit a tényszerűségről és a tájékoztatásról

…és azt is mondta, hogy a gonosz kritikák őt, az ártatlant, vitapartnernek állították be.
Vitapartner aki a másiknak ad igazat és lelkesen feldobja neki a labdát?

Pár helyzetet tudok csak elképzelni:
- Szegény fiú, az utolsó pillanatban a stúdióba beesve tudta meg, mi lesz a dolga. Ennek azonban ellentmond, hogy pontosan tudta, mikor milyen bejátszások következnek, fel tudta konferálni azokat. Ám ha elfogadom, hogy szimplán felkészületlen…
- Tökéletesen egyezik a véleménye a vendégekével, de ebben az esetben fogja be a száját, ha kritikát kap. Megérdemli, sőt!
- Tökéletesen egyezik a véleménye, de nincs hozzászokva, hogy kritikát kap, illetve hogy nem védik meg bármi áron. Ha nincs igaza akkor is
- Nem ért ahhoz amit csinál.
- Ténynek beállított fizetett hirdetés
- Soros

Bármelyik elfogadható bármilyen Közmédiánál,?
…és melyik nem fontos a Kormánymédiánál?

Szegény kis műsorvezető, ne sírj, biztos megkapod a kárpótlásodat…






2019. január 19., szombat

Macskák

Cica
Cirmi
Mirci
Marci
Szirom
Maradék
Kisördög
Zsemle
Garfield
Ödön úr (igen, magázva)
Zhang Miou
Zhang Lee
Juan Sánchez Villa-Lobos Ramírez

A lovagok, akik azt mondják…

"Ah, micsoda idők, amikor mindenféle jöttmentek kényükre - kedvükre Ni-t mondhatnak az öregeknek! Átok ül ezen az országon"




Szeretném, ha legalább egyszer Bauer* Zsolt engem is megírna valamelyik kis gyalázkodó cikkében, mint Blankát (Hajrá Blanka, csak így tovább!!!).
Nem a "tíz perc hírnév" miatt, hanem mert azt jelentené, hogy fontos volt amit mondtam, hogy számít, hogy valamire rátapintottam**, hogy valaki (nem ő, ő nem valaki) felkapta a fejét a szavaimra.
…persze nem szeretnék közösködni a szókincsével, mert bár lovaggá ütötték (…), de én, arisztokrata származásom okán nem kívánnék arra a szintre lealacsonyodni.


"Nyúlként jutott a hegyen is túl 
A porba hasalt és talpat is nyalt 
Hány embert megfúrt, hány seggbe bebújt 
Leszúrta ő, ki éppen arra járt... "



* Tudom, tudom, de így jobban illik rá a név
** Nem, még véletlenül sem szó szerint