2018. február 14., szerda

Lupercalia

…mert persze régen minden jobb volt…

"Két kecskét vágnak le, majd két nemesifjú homlokát véres késsel érintik, de mások azonnal letörlik a vért tejbe mártott gyapjúkendővel. A két ifjúnak homloktörlés után nevetnie kell; majd a kecskék bőréből szíjakat hasítanak, a derekukon övvel, de egyébként teljesen mezítelenül futásnak erednek. A kezükben lévő szíjjal - februa - minden szembejövőre rávernek. Fiatal asszonyok nem futnak el az ütlegelés elől, abban a hiszemben, hogy az könnyebbé teszi a szülést és hamarabb esnek teherbe." - írja Plutarchos.

Igen, februa, amiről a hónapot elnevezték.

A szertartás eredete nem tisztázott. Vagy termékenységi, vagy beavató szertartás lehetett, a "farkas" szó talán Romulushoz és Remushoz köthető - a hagyomány szerint a Palatinus-domb aljában levő barlangban szoptatta az anyafarkas (bár a "lupa" szó akkoriban... nos, a testéből élő nőt is jelentett. Így hihetőbb a történet, de sokkal cikibb, nem?) a két gyereket, és a Lupercalia szertartás hagyományosan ott kezdődik - de valójában semelyik istenség nem tartozik ide. (Talán Julis Caesart, de őt is csak úgy, hogy a szertartáshoz kitalált egy harmadik fajta papot a másik kettő mellé, meglepő módon "Iuliani" néven. Ki érti?)
Augustus csak betiltotta a meztelen rohangálást, az az álszent.

Most meg ez a Valentin(Bálint) nap, ami annyira nyálas. Nem az irigység beszél belőlem csak mert nem kaptam senkitől semmit (még jó), de azt régi szertartást azért megnézném.

...én azért vigyáznék persze, hogy ne csapkodjanak meg, csak púp lenne a hátamra a termékenység :)

Talán vissza kellene állítani valamennyire a régi módit. Lehetne mondjuk… Virágárusok Napja.

("…és egyszer csak látta hogy egy ember csak úgy, puszta kézzel…szagolgatja a szegfűt. Oda is köszönt neki:
- Jó napot, te szegény ember!
- Szegény az anyád! Ez anyák napi szegfű, szálja 800 forint" (Boros Lajos, ex-Satyrok) )

Ante Florists (Virágárusok napja)

Az ünnep eredete a távoli homályba vész. Ezen a napon a fiatalok futva indulnak a virágboltokhoz - nyitásra kötelező ott lenni - és az összes pénzüket a hagyomány miatt az egekig emelt áru virágokra költve, csupasz fenékkel ("legatyásodva") végigfutnak a városon, hátha találkoznak hasonlóan feldúlt szeretteikkel, akikkel virágot cserélnek. Az árusok ezen a napon hálaadó miséken vesznek részt palotáik szentélyeiben, másrészt áldozatot mutatnak be, kérve isteneiket, hogy legalább a vásárlók által titokban nekik kívánt (ön)megtermékenyülést elkerüljék.

…valahogy így