2019. október 30., szerda

Történetek a sötét oldalról - Gyorshír

 Bár a következő történet nem a környezetemben történt, de megérdemli hogy megörökítsem az utókornak. Vagy legalábbis amíg létezik ez a blog.

 Egyszer volt, hol nem volt, az egyik szomszédos ország nagyvárosában volt egy német nyelvű színház. Ez a színház kapott egy új művészeti titkárt.
Ez a titkár egy darab kapcsán elkezdte keresgélni Molière elérhetőségét, a mű szerzői jogdíjával kapcsolatban. Sőt, később, mikor az újságírók rákérdeztek a dologra, őket is megkérdezte, nem tudja-e valaki esetleg az illető szerző e-mail címét.
Nem csoda, a színház jelenlegi igazgatója előzőleg egy csirkefarm és egy harisnyagyár mérnöke volt, és ilyen színvonalas, magához illő munkatársakkal veszi körül magát.
Egyébként a múltban nagy múltú kulturális intézmény már nem is játszik német nyelvű színdarabokat.
 A város polgármestere hihetetlennek minősítette az esetet és megígérte, hogy amennyiben a hír igaz, leváltja (legalább) a nagy műveltségű titkárt.
Itt a vége, fuss el véle.

Részletek Dr. Hochgruber Alajos önéletírásából és naplóiból #04

"Das Über-Ich bildet sich in der infantil-genitalen Phase durch die Verinnerlichung der Werte und Normen einer Gesellschaft stellvertretend durch das Elternteiles heraus.
Es ist eine Art Gewissen, das nicht zulässt, dass das Es, mit dem das Über-Ich im ständigen Konflikt steht, alle seine Triebwünsche durchsetzen kann."

2019. október 29., kedd

Történetek a sötét oldalról - "Konyhatündér"

Elhúzza a szavakat, szeret a középpontban lenni:
"…kérlekszépen, és egyszer vettem egy kerámialapos tűzhelyt, tudod, azt a laposat… meg egy sütőt is hozzá. Aztán, vagy három év múlva volt egy barátnőm… Ági volt a neve.
Na és egyszer vendégek voltak, rokonok vagy a lány szülei, nem lényeg, és Ági kitalálta hogy majd ő süt valamit. Közben kint beszélgettünk az erkélyen és egyszer csak mondja valaki hogy "te, mi ez az istentelen füst?". Nézzük ám, ömlik a sütőből mindenhol, rohanok be… hát, benne volt még a kézikönyv, meg a jótállás a nejlonzacskójában, ott füstölt meg égett meg olvadozott az egész, mert még úgy volt minden ahogy megvettem.
Na, ilyen konyhatündér vagyok én.
…ne már, ezt csak nektek mondtam el, bizalmasan, nehogy már elmeséljétek másoknak."

2019. október 26., szombat

Történetek a sötét oldalról - "Lexikális tudás"

 Az aluljárók környékén időről-időre megszaporodnak az árusok. Mikor minek van szezonja.
Van aki egyszerűen kézből vagy táskából árul kesztyűt, esernyőt, van aki kartondobozokra lepakolva zöldséget, gyümölcsöt.*
 Idősödő házaspár nézegeti a kínálatot, a néni megörül:
- Nézd, gránátalma, van gránátalma is! Vegyünk!
…mire a bácsi, mérgesen és eléggé lenézően, kissé talán gúnyosan is:
- Hülye vagy? Hogy felrobbanjon a pofámban??





* Kíváncsi lennék, milyen haszonkulccsal dolgoznak, ha rendőr feltűnésekor megéri otthagyni nekik a zsáknyi paprikát**, majd a veszély elvonultával másikat hozni és ott folytatni ahol megzavarták az ügyletet.
** Olyankor általában hozzánk hozták fel*** a rend kedves őrei és olyankor mindenki lecsót vacsorázott
*** Munkahelyről van szó, a barátságnak is vannak azért határai

2019. október 23., szerda

Történetek a sötét oldalról - bevezető

Tervezek egy sorozatot a fenti címmel. Nem, nem vámpírokról szól majd, nem is a bűnről. Másfajta sötétségről lesz szó.
Valódi történetek, megtörtént események igazi emberekkel.
 Lehetséges, hogy az eredeti mesélő stílusát kicsit átírom majd - fiatalkorúak, macskák, rókák és egyéb érzékeny lelkűek miatt.
…és persze hogy ne derüljön ki, kiről szól a mese.
Majd meglátod, miért…

2019. október 17., csütörtök

Twilight és egyéb "Meyer"ségek"

 A filmekben nagyon zavarnak az illogikus dolgok. De főleg az illogikus személyiségek.
Vegyük például rögtön ezt a....mondjuk, vámpíros "sagát". Nem értem, mi a hátránya, ha valaki vámpírrá változik. Rendben, elvileg "meg kell halni" az átváltozáshoz, ahogy rendesen, de aztán? Az hogy nem ver az ember...izé, vámpír szive, nem nagy veszteség.
A napfény nem öl meg. Nem kötelező embert inni, megteszi az állati vér is. (Közbevetőleg: az hogy van, hogy Edward családja nem fogyaszt emberi vért, elvből vagy valami, "nem ölünk", ám lazán, kis mosollyal megvárják, amig ismerőseik széttépnek és elfogyasztanak valakit? Ilyenkor hol vannak az elvek?)
Gyors leszel és erős (erről azért írok még). Új képességek, kiélesedett érzékeszervek. És a szex is sokkal jobb.
Az meg, hogy csillog valaki a napfényben, na és akkor mi van? A modern kozmetikumok világában??
...és ez az erő dolog. Ha egy újszülött vámpír a legerősebb, miért van az, hogy a régi öregek lazán letépik bárki fejét? Az újakét főleg, játszva.
Szóval, ide nekem - mondanám, ha szukkubusznak lenni nem lenne sokkal jobb.
De komolyan, ezek után miért nem akar MINDENKI vámpírrá válni?

 A másik problémás darab a Burok. Nem mondom, tetszett, (ráadásul az egyik kedvenc színésznőm játszotta a főszerepet, nézd meg a "Byzantium"-ot) de végig ott motoszkált bennem a főszereplő kettőssége. Nem, nem az hogy egyszerre ketten vannak ugyanabban a testben.
Az élősködő faj "békés" és a Vándor is képtelen bárkit fizikailag bántani, de könnyedén elpusztítják több teljes bolygó összes lakójának személyiséget hogy elég gazdatestük legyen. Ha ez nem bántás, akkor semmi sem az.

Aztán ott van a Vegyész, a kis ártatlan főszereplőnővel, aki lazán és érzelemmentesen megkínoz bárkit. Mert rossz fiú az illető. Hm.

Mindenesetre furcsa hely lehet belülről Stephenie feje, és vajon a vallása - mormon - menyire játszik bele ebbe a különös világába, a szereplői kettős értékrendjébe?

Szukkubusz

 Nem tudom mi van velem mostanában. Az érzelmeim itt lesnek, közvetlenül a szemeim mögött és elég gyakran túlcsordulnak.
A múltkor például megnéztem az egész Twilight-sagát*. Sírtam párszor...
...lehet hogy csak túl régen táplálkoztam rendesen?





* Igen, ennyire rossz a helyzet

2019. október 11., péntek

IKEA

"…elmegy arra, a pórázoknál jobbra fordul, és ott is van a gyerekosztályon"

Lexikon: Dilemma

dilemma (főnév)

1.Kellemetlen helyzet; két lehetőséget feltüntető de mindkettőből azonos következményt levonó gondolatsor.

2. Filozófia: Következtetési módszer, amikor az első tétel feltételesen szétválasztó, azaz kétféle lehetőséget tüntet fel, de mindkét lehetőségből ugyanaz a következmény vonható le.

3. Az, amikor már eldöntötted, hogy megveszel valamit, de mégis órákig nézegeted a boltban, hogy elég indokot találj saját magad meggyőzésére.



Eredet [dilemma < görög: dilemma (kettős feltételezés) < di- (kettő) + lemma (feltételezés) < lambano (felfog, vesz)]

2019. október 8., kedd

Még egy, mintha semmi sem történt volna...

Ha holnap lenne életem utolsó napja.
 ...reggel - nyilván - korán kelnék, izgatottan, hiszen nem minden nap történik ilyen az emberrel. Mosakodás, fogmosás. Hm. A tökörből egy arc néz vissza. Érdekes. Mögötte lapulok én. Átlagos, ez kiderült az évek során. A reggeli kimarad, majd bepótolom később. Vagy ha nem... számít?
 Valószínűleg elmennék dolgozni. Eddig is mindig elmentem, hacsak nem voltam túlságosann beteg, majd pont a végére változtatok.
Egyébként is: minek keresgéljenek, telefonálgassanak, merre vagyok? Bemegyek, ennyi.
...mire végeznék, már délután lenne, a fáradt emberek hazafelé tartanának. Nézném őket az arcom mögül - szegények, nekik holnap is fel kell kelniük.
Utazgatnék, szinte tervszerűtlenül, véletlenszerűen;a lényeg a mozgásban van. Mozgás: élet, mozdulatlanság: halál. De arra még van időm. Megnyugtató tudni, hogy még van és hogy mennyi.
Közben lassan beesteledne. Kigyúlnak a fények, az esti város csillogni kezd.
Úgy képzelem, ez az egész egy esős tavaszi napon fog megtörténni, az eső lemossa a házakat, elmélyülnek a színek, a lámpák fénye a tócsákban tükröződik.
Mozgásban, még mindig mozgásban. Csak sétálnék az utcán, gondtalanul, az esernyővel közlekedőket kerülgetve.
 Esetleg betérnék valahová, ahol nekem tetsző zene szól, ahol tolong a tömeg. Leülnék a bárpulthoz, kérnék egy italt. Kicsivel később még egyet.
Alkohol? Nem hiszem. Letompít vagy agresszívvá tesz és akkor ezt egyiket sem engedhetném meg magamnak. Csak lazán, nyugodtan. Látod. Egyszerű. Mindenkivel megtörténik egyszer, nem nagy szám. Hát  tessék. Egyedül, emberek között, mégis észrevétlen.
Belső világomba gyűjteném az ingereket és lassan kialakulna - a végére, utoljára - valamiféle rend. Rend, mert nem kell új dolgokat beilleszteni, feldolgozni többé.
Az utolsó darabkák is a helyükre kerülnek, minden megfagy lassan belül, miközben a nevetgélő, táncoló alakok körülvesznek.
És kész. Minden elrendezve a helyén. Indulhatok. Kilépnék a nedves járdára és elindulnék a helyre, ahol véget ér minden. Senkitől sem búcsúznék.
Aki ismer, valójában, az elfogadná, szomorúság nélkül, mert nem lenne okuk szomorkodni. Aki meg idegen...ismeretlen...lehet, hogy nem értené, pedig oly' egyszerű. Mindennek megvan az ideje.
 Persze, senki sem tudná, hogy ez a nap az utolsó, megtatanám magamnak ezt a titkot.
...ha holnap lenne az utolsó nap az életemben.

2019. október 7., hétfő

Régi, kopott kép

 A reggel máris stílusosan indult, a tömeg hullámokba tömörül a mozgólépcsőnél. Az álló mozgólépcsőnél. Fentről, fensőbbségesen a hang unottan és kissé gunyorosan tájékoztat, hogy aki nem tud gyalogolni, az várjon. Mintha tehetnének mást.
...így elindul gyalog, biztonságiak sietnek el mellette lefelé. A szokásos tolongás, biztonságban érzi magát a lökdösődés magányában. Sodródik.
 A sivító levegővel érkezik a metró. Meglepődik és kicsit meg is örül: kék. És ülőhely is van, ellazulva csúszkál a fekete síkos bőrülésen.
 Kicsit később, kicsit máshol. De hogy kinek jutott eszébe szarvasos - trófeája díjnyertes, büszkén néz a kamerába - képet tenni a villamos monitorába, hogy az utasok bámulhassák míg két állomás között zörömböl a síneken? Megcsóválja a fejét, fülében az apró szilikongömbök valami pilótákról énekelnek...
 Az út mellett sárga buszok sora, indulásra várnak nyilván. A vállalat helyet nem biztosít, nyilván pénzbe kerülne, ezért állnak ott a sáros padkán. Egyikben a sofőr és barátnője, az utasülésen mosolyognak egymásra közelről, párásodó ablakok takarják őket óvón a közömbös autósok pillantásaitól. Talán más észre sem vette, picit elmosolyodik, a csillogó szemek ahogy egymás felé hajolnak...
 Esik. Még mindig esik, talán abba sem marad sosem. Száz év magány, jut eszébe. Kifakul, szürkévé ázik minden, a város, az emberek, egyformára, unalmasra. Semlegesre.
 A plakátokról harsog a propaganda, elképzelt jelen és talán sosem volt múlt ígéretével, a szavak erejével próbálva elvarázsolni a valóst. "Amit megnevezel, hatalmad van fölötte". A sarkon iskola, neo-akármilyen stílus, régi, megkopott "gimnázium" véset, kupola, de a bejárat fölött friss-fehéren angyalok tartják kétfelől a címert.
 A többi fehér zaj, halványodik minden... csak az eső hull rendületlenül.

Zed, Jr.*

 Négyéves-forma kislány, anyukájával. Utaznak. A kislány a ruháján nézi az övbújtatókat.
- Anya, ezek itt azért vannak, hogy övet lehessen beledugni?
- Igen, kislányom.
A kislány tovább vizsgálgatja a ruhát.
- ... és nekem is lesz övem?
- Igen, persze
- ..és... ha lesz övem, beledugjuk ide?
- Igen kislányom. - anyuka hangja már egészen beletörődő.
- De én nem szeretnéééém!!!

*Rendőrakadémia 2, 58:15-től tessék nézni

Nem egy "Happy End"

…és ez a könyv vége:

"Behunyta kis, fekete szemét, és visszadugta a fejét a megfelelő helyre. A macska óvatosan az édes kis szürke nyakra illesztette acélos szemfogait. Az egér fekete bajsza elkeveredett az övével. Kinyújtotta lompos farkát, és kiszolgáltatta a járda kényekedvének.
 És akkor énekelve arra jött a Szent Stricius-árvaház tizenegy világtalan leánynövendéke."

(Boris Vian: Tajtékos napok)

2019. október 6., vasárnap

Léptékek

 Az Univerzum hatalmas. A csillagászok úgy beszélnek parszekekről és fényévekről, mintha itt lenne minden a szomszédban.
 A geológusoknak a földtörténeti korokhoz állnak hozzá hasonlóan. Mit számít pár ezer év ide vagy oda, a Föld szempontjából csak tegnap történtek.
 Lehet, hogy hasonló okokból olyan lassú az ügyintézés a Földhivatalokban is.

2019. október 5., szombat

Részletek Dr. Hochgruber Alajos önéletírásából és naplóiból #02

" ..."Ah, mein Bruder" mosolygott rám Sigmund - bár azt igazán nem tudom, hogyan is vehetett észre tökéletesen bepárásodott szemüvegén keresztül - majd széttárt karokkal hozzám lépett és magához vont. Ennek láttán a gőzfürdőben ez időben velünk együtt ott-tartózkodó többi férfi (nyilvánvalóan tökéletesen félreértve a szituációt) hangos tapsban és ovációban tört ki."

2019. október 4., péntek

Got in Himmel

Karel Gott (Plzeň, 1939. július 14. – Prága, 2019. október 1.)

Volt egy rajzfilm, amin mindig sokat nevettünk: egy kislány állandóan Karel Gott lemezt hallgat, de a féltékeny papagáj "véletlenül" összetöri.
A kislány szomorú lesz és a papagáj végül elkezd Gottot énekelni.

Most viszont nincs happy end

Frissítés: Megkerestem a rajzfilmet és tényleg véletlenül törik össze a lemez. Én pedig megvádoltam szegény madarat.
És Karel Gott németül énekel.