2018. február 8., csütörtök

Miss Entropy (usual symbol 'S')


Dolgok, mik tetteidből jőnek, egyesülve másokéival,
fraktálként forogva nyílnak ki.
Kiadva alakját a mindennek, mely alakot ad tetteidnek.
Az alakot, mely bár mindig változó, paradox módon mindig változatlan.
És az idő, mely nemhogy körbejár, de követi e végtelen alak széleit,
Ismétlődve, de soha visszatérve.
Kavicsként hullsz alá, apró hullámot vetve csupán.
S oly kevés kinek élte maradó változást hoz, eloszlik mind a többi,
nyomtalan.
Kinek elméje képes felfogni távol, messzi múltat, és jelent
Még ő sem értheti értelmét e műnek. Fel nem fogható.
Rend.
Alkotója, ki káosz egy részét formázta Világgá, még Ő sem.
Nem teheti véglegessé.
A káosz visszatér. Körbevesz mindent. Ősi forma,
rozsdafolt itt, ott szél mar kőbe. Homok lepi dicső ősök lábnyomát.
Nevük elfeledjük, tetteik tán nem is voltak. Elkopik az írás, mely mond hősi éneket.
Az Idő a Káosz, a mozdulatlanság halál…


1 megjegyzés:

  1. You always shocked me with both variety and quantity of thing you know and you are interested about. You go on so … That’s wonderful!

    VálaszTörlés