2018. február 27., kedd

Első szárnypróbálgatások

 Körülbelül az általános iskola negyedik osztályába járhattunk, mikor is magyar nyelv- és irodalom órán fogalmazást* kellett írnunk. Mivel ebben a korban még a legtöbben nem igazán értették meg a fikció mibenlétét, szerepét és helyét az irodalomban, ezért aztán a legtöbb mű nem egészen a kívánt tartalommal** került megalkotásra, vagyis szó szerint leírták az egész dolgot ahogy történt, tanárnénistől-krétástól, valamint azt is, hogyan magyarázta el, mi a feladat***. Ez így utólag azért kicsit abszurd.
 Na de éppen ebből keletkezett az a mondat, ami miatt ez a bejegyzés keletkezett. Az egyik osztálytársam ezt bírta papírra vetni:

"És akkor a tanár néni szólt a pandúroknak, vagyis a heteseknek és huss! kiment a teremből"

Azóta is sajnálom, hogy ez nem nekem jutott eszembe.




* mostanában "esszé" a neve, gondolom hogy legalább úgy látsszon, hogy komoly oktatás folyik az iskolákban
** az elképzelés szerint arról szólt volna az írás, hogy az egyik gyerek kabátja sáros lett, és ő ezt hogyan próbálja elhárítani egy sárkefe segítségével, különös tekintettel a megfelelő technológiai sorrendre. Ám az adott napon nem volt sár, és valamilyen titokzatos okból mindenki tiszta kabátot viselt, ezért aztán a tanár néni az egyiket a szünetben összekente krétával. Találgass, kié volt a nevezett ruhadarab...
*** (nem annyira) szerény személyemen kívül talán még hárman-négyen írtak történetet egy szegény besározódott kisgyerekről, ez talán előre vetítette ezt az izét itt, amit most olvasol. Bár ez most kivételesen teljesen igaz történet.