2017. december 27., szerda

(utó)Karácsonyi vásár


...igen, van ez a hangulat...


Cukiiii!


 Pedig szép színes fények voltak, csak ugye, a hátsó megvilágítás.... (valaki-kapcsolja-le-a-Napot!)




Ez is ki van világítva, még ha nem is látszik


Nyilván fázott szegény (a rózsaszín izé rá van horgolva)

Néhány konklúzió:
- akárki akármit mond (vagy akármi akárkit), telefonnal NEM lehet olyan minőségű képet csinálni, mint rendes fényképezőgéppel
- a forralt bor túl gyors, sose bírtam lefényképezni
- forralt bor után telefonnal még olyan képeket SE lehet csinálni, mint előtte

2017. december 24., vasárnap

Merry Xmas!


Sajnos a Háromkirályok nem tudtak maradni, de a fűszereik jól jöttek.

(...rendben, tudom, páran a kis hapsik közül eléggé balesetesen néznek ki, de látnátok a többieket!)

2017. december 19., kedd

Róka és Tsa.

"Ahogy ott álltak Róma ragyogó kék ege alatt, gyengéden megfogta szerelmese kezét, mélyen a szemébe nézett és megcsókolta. A lány felsóhajtott "... mi lehet vajon otthon a kutyával?"

2017. december 14., csütörtök

2017. december 7., csütörtök

Se-se avagy politikusokról való rövid értekezés

...egyszer ezt írta egy nagyon okos ember*:

"És az is volt. Egyenes, nyílt, jóakaratú, tiszta lelkű, nemes érzésű. De ezzel nem elégedett meg; nem érte be, hogy ő valóban becsületes, hanem annak is akart látszani. S ez néha kényelmetlen feladat, mert éppolyan könnyű nem lenni becsületesnek és mégis annak látszani, mint becsületesnek lenni és nem látszani annak."

...na, ez az ember már nem él.



















* Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

2017. október 18., szerda

Átok / Curse


Szóval...



...ha megátkoz egy cigány, hogy dögöljek meg, és még csak nem is ravnos...
(ráadásul egy félvámpírt, ami már eleve vicces)


...de egy Wicca boszorkány ad egy fekete gyertyát, DIREKT rontás ellen, és imádkozik is (vagy amit a fehér boszorkányok csinálnak ilyenkor)...


...akkor ugye visszafordul az átok?





Egyébként LOL

Nightfall


Kezdődik az én időm... mmm...

2017. október 2., hétfő

"Jómunkásember"

Az "iparos" kijött és megnézte a munkát:
- Igen, van elég állványunk, meg tudjuk oldani. Mindennel együtt X pénz lesz. Hétfőn reggel 8-ra ott vagyunk.
...persze nem voltak itt nyolcra, de még tízre sem. Telefon.
"Már akartam hívni, de valahol elkevertem a telefonszámát. Vissza kell mennünk egy referenciamunkához, de legkésőbb a jövő héten hétfőn végzünk".
 Persze, nem az van, hogy elvállaltak valami másik munkát, á, dehogy...
Következő hétfő, mert a remény...
"Sajnos kissé elhúzódott, de csütörtökön, teljesen biztosan..."
Azon a napon na, ki hívta a másikat? Igen, nem ő.
"Nézze, van két sokkal fontosabb munkám is. És különben is, állvány is kellene bérelnem. (lásd az első bekezdést, S.D.). Na meg, úgy nézem, fontos lenne a munka, szóval úgy gondolom, elkérhetek több pénzt ezért. Legyen másfél X."
...miután kifejtettem abbéli óhajomat, hogy remélhetőleg soha de soha nem kell többet semmilyen formában kommunikálnunk (de jó is volt a középkor, akkor még működött volna egy jó kis szemmel verés!), megkerestem egy ismerős démont.
 Minden tehetségemet bevetve rámosolyogtam, amitől vörösen megvillant a szeme - hiába, ők még igazán értékelni tudnak egy igazi, sok-éles-fogú-és-hegyes-szemfogú vigyort, majd megkérdeztem, nem lenne-e mód arra, hogy kivételesen beszálljak a rémálom-bizniszbe.
 Szomorú mosollyal csóválta meg a fejét, miközben jól tudta (ahogy én is) hogy mennyire hamis is a szomorúsága.
"Tudod kedvesem, mi mindig láttunk benned fantáziát, kár hogy más irányban tevékenykedsz. De sajnos - és pofátlanul széttárta a kezeit - az illető, aki miatt ezt kéred, már a miénk. És tulajdonképpen egy ideje már nekünk dolgozik."

2017. szeptember 30., szombat

Könyv #001

Hogy jut el valaki oda, hogy egy teljes szemeteskonténert telepakol teljesen jó állapotú könyvekkel?

2017. szeptember 22., péntek

Az idő...

"...soha-soha meg nem áll,
Az órák róják szüntelen az útjukat,
S a pillanat úgy illan tovaszáll,
mint gyors folyón a hab, annyi csak
a pillanat."

...az egyik macska valahogy leharapta a falióráról a másodpercmutató felét úgy, hogy közben az óra nem állt meg...

Black Friday

"...és olyan olcsó volt az a DVD lejátszó, hogy vettem négyet. És annyi pénzt megtakarítottam rajtuk, hogy abból pedig vettem egy TV-t."

2017. szeptember 14., csütörtök

Még jó hogy nem IQ

"pszichoszociális kérdőív" - már ha rájössz, mit is kell csinálnod:


"A kérdőív kitöltéséhez kattintson a jelen szöveg alatti "Kattintson ide a kérdőív kitöltéséhez..." linkre!"

...hm...
...nem tehettem mást, ezt dobtam a pálcákkal:

𝌑
"Kilences a második helyen azt jelenti:
A balgákat elnézően kezelni üdvözít.
Asszonyt kezelni tudni üdvözít.
A fiú felnőtt már a gazdasághoz"
- 易經 (Yì jīng, Ji Csing) -

(ööö... izé... az utolsó két sor nem tudom hogy vonatkozik ide, pusztán nem akartam kiragadni a szövegkörnyezetből az elejét)


...azért elharapnám picit a torkát annak, aki ezt így kitalálta...

(nem, nem a pálcás dolgot)

2017. szeptember 13., szerda

"Hess, madár!", második reptetés

Aran János
VÖRÖS RÉBÉK


"Vörös Rébék általment a
   Keskeny pallón s elrepült -"[*]
Tollászkodni, már mint varju,
   Egy jegenyefára űlt.
      Akinek azt mondja: kár!
      Nagy baj éri és nagy kár:
         Hess, madár!

Ő volt az, ki addig főzte
   Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
   Cifra lányát, a Terát.
      De most bezzeg bánja már,
      Váltig hajtja: kár volt, kár!
         Hess, madár!

Pörge Dani most őbenne
   Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
   Orrával a küszöbön.
      Pedig titkon oda jár,
      Szép asszonynak mondja: kár!
         Hess, madár!

Cifra asszony színes szóra
   Tetteti, hogy mit se hajt:
"Kend meg köztünk ne csináljon
   Háborodást, házi bajt,
      Nem vagyok én csapodár."
      Rebi néni mondja: kár!
         Hess, madár!

Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
   Piros kendőt s egyebet:
"Nesze, lyányom? e mézes bor
   Erősítse a szived:
      Szépnek úgy nem tenni kár!"
      - "Hadd jöjjön hát a kasznár."
         Hess, madár!

Háborúság, házi patvar
   Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
   Pörge Dani tűri még.
      A bölcső is ott van már:
      Künn egy varju mondja: kár!
         Hess, madár!

"Asszony, ördög! vidd apádnak
   Haza ezt a gyermeket -
Ne! a varjut (hol a puskám?)
   Útra meglövöm neked."
      Varju azt se mondja: kár!
      El sem is rebbenti már:
         "Hess, madár!

Híre terjed a helységben:.
   "Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
   S Rebi néni leesett!"
      Rebi lelke nem vón' kár:
      De, mint varju, visszajár
         Hess, madár!

Gyilkost a törvény nyomozza;
   Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
   Keskeny pallón átmegyen.
      Szembe jött rá a kasznár.
      Varju elkiáltja: kár!
         Hess, madár!

Keskeny a palló kettőnek:
   Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
   Nagyot csobban valami.
      Sok eső volt: mély az ár.
      Varju látja, mondja: kár!
         Hess, madár!

Bujdosónak kín az élte;
   Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
   Hajtja éh: "megállj, görög!"
      Varjú mind' kiséri: "kár!...
      Fennakadsz te, szép betyár!"
         "Hess, madár!"

"Most ebédre, hollók, varjak
   Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
   Azzal elbánok magam."
      Fekete volt; mint bogár:
      Asszony ott sír: "mégis kár!
         Hess, madár!"

Vörös Rébék általment a
   Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
   Száll a lelke, vég ne'kül
      S kinek ő azt mondja: kár!
      Nagy baj éri és nagy kár.
         Hess, madár!

(1877 szept. 26)

[*] E két sor népmondai töredék. - A. J.

"Hess, madár!"

The Raven
by Edgar Allan Poe

Once upon a midnight dreary, while I pondered, weak and weary,
Over many a quaint and curious volume of forgotten lore -
While I nodded, nearly napping, suddenly there came a tapping,
As of some one gently rapping, rapping at my chamber door.
“’Tis some visitor,” I muttered, “tapping at my chamber door -
Only this and nothing more.”

Ah, distinctly I remember it was in the bleak December;
And each separate dying ember wrought its ghost upon the floor.
Eagerly I wished the morrow; - vainly I had sought to borrow
From my books surcease of sorrow - sorrow for the lost Lenore - 
For the rare and radiant maiden whom the angels name Lenore - 
Nameless here for evermore.

And the silken, sad, uncertain rustling of each purple curtain
Thrilled me - filled me with fantastic terrors never felt before;
So that now, to still the beating of my heart, I stood repeating
“’Tis some visitor entreating entrance at my chamber door - 
Some late visitor entreating entrance at my chamber door; - 
This it is and nothing more.”

Presently my soul grew stronger; hesitating then no longer,
“Sir,” said I, “or Madam, truly your forgiveness I implore;
But the fact is I was napping, and so gently you came rapping,
And so faintly you came tapping, tapping at my chamber door,
That I scarce was sure I heard you” - here I opened wide the door; - 
Darkness there and nothing more.

Deep into that darkness peering, long I stood there wondering, fearing,
Doubting, dreaming dreams no mortal ever dared to dream before;
But the silence was unbroken, and the stillness gave no token,
And the only word there spoken was the whispered word, “Lenore?”
This I whispered, and an echo murmured back the word, “Lenore!” - 
Merely this and nothing more.

Back into the chamber turning, all my soul within me burning,
Soon again I heard a tapping somewhat louder than before.
“Surely,” said I, “surely that is something at my window lattice;
Let me see, then, what thereat is, and this mystery explore - 
Let my heart be still a moment and this mystery explore; - 
’Tis the wind and nothing more!”

Open here I flung the shutter, when, with many a flirt and flutter,
In there stepped a stately Raven of the saintly days of yore;
Not the least obeisance made he; not a minute stopped or stayed he;
But, with mien of lord or lady, perched above my chamber door - 
Perched upon a bust of Pallas just above my chamber door - 
Perched, and sat, and nothing more.

Then this ebony bird beguiling my sad fancy into smiling,
By the grave and stern decorum of the countenance it wore,
“Though thy crest be shorn and shaven, thou,” I said, “art sure no craven,
Ghastly grim and ancient Raven wandering from the Nightly shore - 
Tell me what thy lordly name is on the Night’s Plutonian shore!”
Quoth the Raven “Nevermore.”

Much I marvelled this ungainly fowl to hear discourse so plainly,
Though its answer little meaning - little relevancy bore;
For we cannot help agreeing that no living human being
Ever yet was blessed with seeing bird above his chamber door - 
Bird or beast upon the sculptured bust above his chamber door,
With such name as “Nevermore.”

But the Raven, sitting lonely on the placid bust, spoke only
That one word, as if his soul in that one word he did outpour.
Nothing farther then he uttered - not a feather then he fluttered - 
Till I scarcely more than muttered “Other friends have flown before - 
On the morrow he will leave me, as my Hopes have flown before.”
Then the bird said “Nevermore.”

Startled at the stillness broken by reply so aptly spoken,
“Doubtless,” said I, “what it utters is its only stock and store
Caught from some unhappy master whom unmerciful Disaster
Followed fast and followed faster till his songs one burden bore - 
Till the dirges of his Hope that melancholy burden bore
Of ‘Never - nevermore’.”

But the Raven still beguiling all my fancy into smiling,
Straight I wheeled a cushioned seat in front of bird, and bust and door;
Then, upon the velvet sinking, I betook myself to linking
Fancy unto fancy, thinking what this ominous bird of yore - 
What this grim, ungainly, ghastly, gaunt, and ominous bird of yore
Meant in croaking “Nevermore.”

This I sat engaged in guessing, but no syllable expressing
To the fowl whose fiery eyes now burned into my bosom’s core;
This and more I sat divining, with my head at ease reclining
On the cushion’s velvet lining that the lamp-light gloated o’er,
But whose velvet-violet lining with the lamp-light gloating o’er,
She shall press, ah, nevermore!

Then, methought, the air grew denser, perfumed from an unseen censer
Swung by Seraphim whose foot-falls tinkled on the tufted floor.
“Wretch,” I cried, “thy God hath lent thee - by these angels he hath sent thee
Respite - respite and nepenthe from thy memories of Lenore;
Quaff, oh quaff this kind nepenthe and forget this lost Lenore!”
Quoth the Raven “Nevermore.”

“Prophet!” said I, “thing of evil! - prophet still, if bird or devil! - 
Whether Tempter sent, or whether tempest tossed thee here ashore,
Desolate yet all undaunted, on this desert land enchanted - 
On this home by Horror haunted - tell me truly, I implore - 
Is there - is there balm in Gilead? - tell me - tell me, I implore!”
Quoth the Raven “Nevermore.”

“Prophet!” said I, “thing of evil! - prophet still, if bird or devil!
By that Heaven that bends above us - by that God we both adore - 
Tell this soul with sorrow laden if, within the distant Aidenn,
It shall clasp a sainted maiden whom the angels name Lenore - 
Clasp a rare and radiant maiden whom the angels name Lenore.”
Quoth the Raven “Nevermore.”

“Be that word our sign of parting, bird or fiend!” I shrieked, upstarting - 
“Get thee back into the tempest and the Night’s Plutonian shore!
Leave no black plume as a token of that lie thy soul hath spoken!
Leave my loneliness unbroken! - quit the bust above my door!
Take thy beak from out my heart, and take thy form from off my door!”
Quoth the Raven “Nevermore.”

And the Raven, never flitting, still is sitting, still is sitting
On the pallid bust of Pallas just above my chamber door;
And his eyes have all the seeming of a demon’s that is dreaming,
And the lamp-light o’er him streaming throws his shadow on the floor;
And my soul from out that shadow that lies floating on the floor
Shall be lifted - nevermore!

...és hirtelen minden világos lett / ... and suddenly everything became clear


"Az ... rendkívüli téli időjárási körülmények esetén követendő eljárásrend 20017 tárgyában kiadott ... forgalmi üzemirányítási szintű rendelkezésben foglaltak szerinti eljárást az eljárásrendben meghatározott időjárási előrejelzés, illetve az adott körülmények esetében elrendelem"

(Megpróbáltam lefordíttatni a Google-val angolra. Most fél évig le vagyok tiltva még a keresésekről is)

"Elmepalota" / "Mind palace"

"Well, Dr. Watson..." - Sherlock Holmes -

…szóval, képzelj el egy hatalmas raktárt. Láttad a "Titkok könyvtárát"?


Na de kérlek! Ez itt egy KÖNYVTÁR!
Picit több káoszt...

"Nemzet aranya"?

Nem, nem, kevesebb fénnyel.

…és legyen az egész jóval nagyobb!

  Mindenesetre nem látszanak a falak, a hely nagyrészt homályba burkolózik. Különféle ládák, dobozok, többé-kevésbé letakart holmik kupacai mindenfelé. Egyes halmok gyanúsan vagy esetleg hátborzongatóan ismerősnek tűnnek, mások szürke porral borítva, azonosíthatatlanul olvadnak össze a padlóval. Vannak dolgok, amelyek mintha saját fénnyel sugároznának, vannak amik mocorognak, alakot váltanak, de olyan helyek is akadnak, melyek sötétebbek a saját maguk által vetett árnyékoknál is.
 Igen, árnyékok. Különös szögekben, vagy éppen a tárgyak körül zavaróan fekete tócsákat alkotva, remegve vagy éppen magukban, ottfelejtve, egy üres terület széléhez tapadva.
Tetszik a hely? Ilyen a fejem belülről. Nem juthatok be, csak egy kis ablakon keresztül figyelhetem, mi történik odabent.
 Egy apró alak mozog az összegyűjtött, szétszórt, összekeveredett, véletlenül odakerült holmik között és néha-néha kihalász valamit és odahozza megmutatni. Tudja hogy mit szeretnék, de hiába, vagy megtalálja az általam óhajtott dolgot, emléket, érzelmet, vagy pedig egészen mást tesz le elém. El kell fogadnom amit kaptam, mert lehet hogy legközelebb üres kézzel tér vissza.
…és ahogy múlik az idő, az alak egyre lassabban mozog, egyre szeszélyesebb, míg egyszer majd egyáltalán nem válaszol majd a hívásomra.
És lecsapja az ablakot…




Csak úgy / Just because

...rendezd be úgy az elméd, hogy ha valahogy bezáródnál oda, jó hely legyen...

2017. augusztus 14., hétfő

Nevezetes helyek

(A vállalkozás, aki ennyire hülyének néz segítőkészen tájékoztat, közben azért csődbe ment)




"Köszönjük, Emese!"

2017. augusztus 12., szombat

Színes köd

Közrádió, a SZIGET-re kitelepült Magyar Turisztikai Ügynökségtől bejelentkező műsorvezető:
"Ott voltunk Tihanyban és éppen leandert arattak, tiszta lila volt minden.."

Legalább stimmelt a szín és az "L" a növény nevének az elején



2017. augusztus 7., hétfő

Ez már a jövő

Discovered some crazy new tech called "antenna" that picks up TV through the air. I'll be watching  for free!

J.B.

Whisper to me everywhere
where I am so pink and shy
where my female body knows
what is pleasure, sweetness, pain

My skin shivers everywhere
when I see you closer, shy
when my female mouth discloses
for you pleasure, sweetness, pain

Whisper near my skin forever
when my pink is springtime bud
when I blush at your sweet touch
when there's pleasure, sweetness, pain

Whisper love words, touch and kiss
there, my female me where thighs
leave each the other: there's my wish
with my pleasure, sweetness, pain

August, 4th 2017

(…és nem, nem én írtam.)

2017. augusztus 1., kedd

Tikkadt szöcske


…akkor egy egészen picit átmegyek gasztrobloggerbe, de semmi pánik, nem az A, B, AB és 0 közötti ízkülönbségről lesz szó.
Helyette inkább - némi képzavarral, mondhatnd, de nem! - szöcskét ittam.

 Próbáltad már az éjszakás műszakot? És pár száz évig? Szerencsére mostanában eléggé megritkultak az önkéntes vámpírvadászok, mert az ember hangulatát teljesen el tudja rontani, ha karózásra kell ébrednie. És persze ilyenkor azonnal topon kell lenni. A koffein feltalálása előtt nem csoda hogy minden vámpír morcos volt a kora esti órákban.
 Minek is kerteljek, erősen kólafüggő vagyok. Lehetne kávé is, de az keserű. Dolce vita meg minden, az elhízástól meg úgysem kell tartanom.
Az egzotikusabb márkák közül az egyik kedvencem a Cockta , csak kissé nehézkes a beszerzése. Van még a Kofola (direkt nem adok linket), de arról inkább nem beszélnék. Nem is tudom, talán darált mézeskalács szódában… brrr… Torquemada-nak se kívánom.
 Erre itt van ez a magyar kóla. Hallottam róla már régebben is, csak még sosem láttam. Na de most! Vettem egy üveggel, ha már ott kérette magát a boltban. Nem volt drágább mint egy hasonló ital, szóval nem szakadok bele, ha később esetleg darázscsapdában kell majd alkalmazni.
De nem! Kellemes meglepetés. Finom! Coca (után)érzés. Van aki szerint túl szénsavas, de én azt úgyis kipiszkálom belőle. Ha szódát akarok inni, akkor majd azt iszok.


Remélem ez a zöld-fehér szín nem valami Nemzeti Fradi Érzés-t testesít meg hanem a rétek zöldje, meg a szöcskéké. Akik, mint látható, széthordták a festéket…
A logó magában kissé felismerhetetlen. Míg csak a kupakot néztem, nem akart összeállni mit is ábrázol, valahogy nálam elforgatva nyert értelmet (igen, a Szondi- és Rorschach-tesztjeim is furcsa eredményeket adnak, már ha furcsa a remegő szájszél egy tapasztalt pszichológusnál).
Valahogy azokat a kóladiókat se sikerült igazán megragadnia a fotósnak: ismerősök kérdezték is, hogy "mi ez, mogyorós kóla?" Ha rákeresel, meglátod miről beszélek.
A bicikliző szöcskefiú (??) aranyos, bár a halott Napocska kicsit értelmezhetetlen. Hőguta?
Bezzeg a galambok csak begerjedtek ennyitől.
Virslikutya rulez.

2017. július 31., hétfő

Kommün..ike...ikáció

Előzmény: a vadiúj, frissen felújított metrók egyikében elakadt az ajtó, mert alászorult valami

Kedvenc fővárosi közlekedési vállalatunk kedvenc igazgatója nem a szavak embere. Ilyeneket bírt mondani:

"Az ajtó alatt egy fakocka volt beszorulva, és ez gátolta meg az ajtók normális becsukódását ezen a helyen. Ez a fakocka ez nem odaillő alkatrész volt, tehát ezt valaki vagy véletlenül, vagy szándékosan került oda ez a fakocka, ezt nem tudjuk kizárni, vizsgáljuk jelen pillanatban is, hogy hogy kerülhetett oda ez az alkatrész. Amióta ezt eltávolították a mérnökök, az ajtó az működik."

"Ez egészen biztosan valamikor most kerülhetett oda, hiszen most gátolta meg az ajtóknak a teljesen való becsukódását, és ezért jelzett rosszul a lámpa. Információnk szerint feszegették is utána az utasok, hogy segítettek becsukni, és ez valószínűleg rá is szorulhatott ez a dolog."

"…nem zárom ki annak a lehetőségét és a kollégák sem zárják ki annak a lehetőségét, hogy idegenkezűleg kerülhetett oda ez a fakocka, tehát hogy nem véletlenül, dehát bebizonyítani ezt nem tudjuk".

"Ezt úgy tudják elképzelni, hogy egy pár centis, kocka alakú, tehát teljesen szabályos, egy pár centis, egy gyufásskatulyánál valamekkoránál kisebb kocka alakú fa dolog, ami az ember mutatóujjának az utolsó percével nagyságú kocka alakú készítmény, ami inkább hasonlít valami furnérlemezes valamire, összepéselt valamire, nem tudom, hogy ez miből származhat, de minden esetre a kocka az megvan."


Nekem teccik 👍



(Különben, csak hogy tudjátok: a "felújított" metrók valójában újak, de nyilván az Soros EU rossz néven vette volna, ha külső országból, versenyeztetés nélkül vásárolunk járműveket. És tulajdonképpen mennyi alkatrésznek kell az eredeti járműből származnia? Biztos elég hozzá egy csavar is, és az még felújításnak számít)





(A HVG-től meg majd jól megszólnak mert a szövegkörnyezetből kiragadva, az engedélyük nélkül idéztem a cikkükből. De szerintem jó fejek és talán mégsem. Végül is, forrást írtam)

2017. július 29., szombat

Életöröm

…amikor felszabadultan rámosolyogsz a felszálló, enyhén disznószerű ellenőrre (fogak rejtve, kérlek!) mert ő a legszimpatikusabb alak az egész villamoson: felbecsülhetetlen!

2017. július 28., péntek

Keith Richards

...a Marlboro csak azért nem volt a szájában, mert tömegközlekedésen közösségi járművön eléggé elítélhető dolog dohányozni.

 Az illető leginkább valamiféle elaggott kubikusnak nézett ki, már ha a fejét tekintjük. Szikár arc, cserzett bőr, keskenyre húzott szemek: mély ráncai egész történeteket mesélhettek volna.
Ősi történeteket, amikben egész földtörténeti korok elevenedtek volna meg.
...de legalábbis régi, dohányfüstös kocsmák, valahonnan a paleolitból.

 Ősz, kócos haja fésületlenül meredt mindenfelé, és összességében az alak félelmetes lazasággal rogyott az ülésre. Szinte azon nyomban elbóbiskolt. Néha felpillantott, unottan bámulva a semmibe.
 Tökéletes természetességgel viselte a ruházatát, ő maga volt a stílus, maga a rock, a keményebb fajtából.
 Fényes fekete, szegecses bőrkabát, feszes, kőmosott, márványmintás világoskék farmer és - ó egek! - fekete, magas szárú, csillogó LAKKBŐR sportcipő tette teljessé és valljuk be, egzotikussá a képet. Természetesen rövid, fehér zoknival. Újnak látszó öltözéke azért szöges ellentétben állt a belőle kilógó testrészek elhasználtságával.

...a kalauznak lazán, két ujja között a személyijét mutatta fel, aki apró biccentéssel nyugtázta, igen, 65 év felett ingyenes az utazás...

2017. július 26., szerda

...matika...

"Háromféle ember létezik: aki tud számolni, és aki nem"






Az első egy egyszerű (?) leltár, katonák csinálták. Kicsit túlnőtt a képességeiken





















...a második egy router kézikönyvéből való...










Ha a két csapat összedolgozik, statisztikailag minden stimmel.

2017. július 11., kedd

Hűdejólérzemmagam!

Ennyire hülye lett az emberiség, hogy meg kell nekik mondani, hogy "Na, most jól vagy"?

...először volt ez:

...miért a dolgozóknak mondják? Azok úgyis tudják, hogy vannak. Aki meg nem... kár a szó...

...de utána jött a másik:


(Csak azt nem tudom, elég ha odaviszem és megmutatom az illetőt, vagy maradni is kell? És észrevetted, hogy - bár már július van, mégis ez még csak az első Körlevél A Főnöktől?)

Különben éljenek a fejvadászok! Két buszsofőr és a következő hónapban akár be se kell menni.

...lehet, hogy az első üzenet mégsem volt annyira meggyőző?

2017. július 9., vasárnap

Hajnali abszurd

...miután a járművezető mindenki által jól hallhatóan kioktatta az érdeklődő utast, hogy Igen, Ő Tudja, Hogy Tud Eljutni A Délibe De Most Nem Ér Rá Elmondani, Mert Vezet, szóval ezek után a kedves járművezető eltévedt a 19-es villamossal...

2017. július 7., péntek

Álca

 Tudod hogy miért hívják  azt a böhöm katonai gépet tanknak?
...amikor az első világháborúban az akkor "csodafegyver"-nek számító járműveket az európai hadszíntérre szállították, el szerették volna kerülni, hogy a gaz ellen rájöjjön, mi is készül ellene. A hajók rakományjegyzéke alapján kiderült volna a titok, ezért a gépek fedőneve "tank" (tartály) lett, mert körülbelül ugyanakkora rakteret foglaltak el.
 Gondolom nem sokan nézik meg, mi is van ráírva az eBay-ról érkező csomagokra, a "tartalom" részhez:
..igen, ott balra...




...hm...




...egy hónapos átfutási idővel?








...remélem, nem háború lesz.

2017. július 1., szombat

Sabbat

 Éppen csak felkelt a Nap, de máris teljes erőből sütött. Ismét egy forró nyári napra volt kilátás.
A középkorú férfi alacsony volt és gömbölyű. Pontosan a Nap irányába fordulva állt. Szájából monoton ritmusban, rekedt hangon, halkan áradtak a szavak. Tömör testét ütemes, apró meghajlásokkal ingatta, teljesen elmélyült a két kezével markolt vaskos könyve apró betűinek az olvasásába. Kerek, majdnem teljesen kopasz feje meg-megcsillant, ahogy fémkeretes szemüvege is. Nem foglalkozott a körülötte siető emberekkel, elmélyülten olvasott.
...és mindezt a zsúfolt vasútállomás kellős közepén...
 A feketébe öltözött nő az árnyékból figyelte, majd lassan közelebb lépett, ki a ragyogásba. Kíváncsisága legyőzte a napfénytől való viszolygását. Próbált koncentrálni, de a nappal nem az ő világa volt, a fény teljesen elvette az erejét.
 A férfi a tűző napon rendületlenül folytatta a hajlongást, áhitattal tartva nyitott tenyerein a könyvet. ...esetleg, gondolta a nő, KÖNYVET, így, csupa nagybetűvel. Egészen közel ért, de a folyamatos félhangos kántálás még innen sem volt érthető. A ragyogó napsütés és állomás moraja is egyre jobban zavarta. Még közelebb settenkedett, próbálva semleges járókelőként viselkedni, közben lehetőleg nem hozzáérni a siető emberekhez. Már látta is az apró betűket, bár elolvasni nem tudta őket, és a különös szövegszedést.
 A mormogás szavakká állt össze...

...tere a Plaza de la Merced, ami közkedvelt találkozóhely és gyakran tartanak itt szabadtéri előadásokat, koncerteket is. A tér északi részén számtalan kávézó található, nagyon sokan szeretnek ide járni, mert a délutáni nap is megvilágítja ezt a sarkot. Ugyanitt van Picasso szülőhelye és egy háztömbre...

...igen, egy spanyol útikönyv...

2017. május 23., kedd

Heart & Soul

Ezt most úgy mutatom meg, ahogy kaptam, változtatás és szerkesztés nélkül

Sharrow
by Judy Barton

Like an arrow you enter my dreams,
this my second life where my soul wants
to be naked and fragile to be
seen without pain nor bad sinful thoughts

On the stage of this theatre we run:
only a moment we meet, then alone
we go back as a ghost among chairs
of a ruined place without life

Soon the curtain will slide down, the scene
will return black and dark as before.
Now we are near and close: hug me, please!
Let the dark feelings out of this door

Like an arrow you enter my dreams
this my naked soul and all her pains.
See my nude heart here down, on this floor
I feel you into me so deep, Sharrow!

Second Life, Kessler, 19th May, 2017