2018. február 6., kedd

A profi (V-004)

 Kilépett az ajtón és balra fordult. Az egyik lábát húzta, egy pár évvel ezelőtti, kissé félresikerült bevetés utóhatásaként, de ez egyáltalán nem korlátozta semmiben. Sőt, még az általa választott álcának is jót tett. Közömbösen nézett fekete műanyag keretes szemüvegén keresztül, néha-néha hunyorogva pislogott.
 A középkorú férfi emberfeletti intelligenciájának még csak nyoma sem látszott az arcán, és ez így is volt jól. Beláthatatlan következményekkel járna, ha idő előtt felismernék. Talán az egész Föld sorsa, a szabad világ, a demokrácia jövője függ ettől. Nélküle a civilizáció a káoszba, a sötétségbe csúszna vissza.

Még közvetlen környezete sem tudhatta titkát. A látszólag agglegény, magának való alak, aki mogorván fogadja a köszönéseket és necc szatyrában két naponta olcsó bort visz haza a Közért-ből. Esténként sokáig látták az ablakából kiszűrődni a televízió színes villódzását.
 Bár hosszú évek óta köztük élt, szomszédai nem is sejtették, hogy a kívülről - és az igazat megvallva, belülről is, mert bár senkit nem hívott be, de fő az elővigyázatosság - szakadt, málló vakolatú ház valójában titkos támaszpont, mindenféle csúcstechnológiával és lehallgathatatlan telekommunikációval felszerelve.
 Egyszer egy ellenséges ügynökségnek sikerült a szomszédba telepítenie egyik emberét. A látszólag loncsos és elhízott, ötvenes nő - képzett bérgyilkos, hírszerző és behatolási szakértő, akit egyenesen az orosz balettből szerveztek be és formáltak halálos fegyverré az álcázás ottani mesterei - egészen a konyháig jutott azzal a fedőtörténettel, mely szerint sütött egy kis pogácsát és kóstolót hozott a magányos férfinek. Miközben aggódó arccal körülnézett és megjegyezte, mennyire hiányzik egy asszony a házból (és e közben nem átallott sokatmondóan hősünkre kacsintani), apró lehallgató készüléket helyezett el.
Hazafelé sajnálatos baleset érte: valahogy a lába alá keveredett egy macska (idomított jószág). Elesett és beverte a fejét, ami olyan szerencsétlenül sikerült, hogy sérült a memóriája is. Az utolsó fél órát teljesen elfelejtette, sőt, ettől kezdve a fedőszemélyiségét hitte valósnak és a következő tíz évben házmesterként tevékenykedett a környéken. Ügynöksége végleg lemondott róla.
 Különben a kis poloska semmi értékelhető információt nem továbbított. Hiába, egy profit nem lehet puszta külsőségekkel megtéveszteni.

 A férfi az utcasarokhoz érve nehézkesen lehajolt és nagyokat nyögve újra kötötte a cipőfűzőjét. A megbeszélt jelek. Bal: minden tiszta. Közben lopva körülpillantott. Nem követték, ugyanakkor tudta, hogy háttér team-je műholdon keresztül észrevehetetlenül figyeli minden mozdulatát.
 Lassan a célterületre érkezett, érzékei kiélesedtek. Az időzítés ilyenkor létfontosságú, tudta jól, és nyelvével megérintette a zápfogába épített ciánkapszulát. Kötelesség. Bármikor képes lenne feláldozni az életét a küldetésért. Élve őt el nem fogják.
Két társa éppen ebben a pillanatban érkezett, a tervnek megfelelően. Ők se ma kezdték. Egyikük arcán a borosta hosszú heget takart.
Egy apró biccentés, minden rendben. E nélkül a jel nélkül lefújják az akciót és mindhárman feltűnés nélkül beleolvadnak a tömegbe.
Ez volt a kritikus pont, ez után már nem lehet visszafordulni.  Siker vagy kudarc, élet vagy halál. Egyszerre léptek be, egymástól pontosan kimért, meghatározott távolságra. A bentiek közül senki sem figyelt fel rájuk.
- Legalább jól indul - gondolta a szemüveges férfi.
A zsebébe nyúlt, ujjai megnyugtatóan zárultak össze a tárgy körül. Harmadik, megtermett társa látszólag szórakozottan kigombolta a kabátját, hogy szükség esetén azonnal hozzáférjen a felszerelés további részeihez.
A férfi felegyenesedett, ahogy a csoport másik két tagja is. Álcájuk lehullott róluk, és begyakorlottan, egyszerre rántották ki a kezüket a zsebükből. Hosszú évek képzése, a végtelenül ismétlődő gyakorlás és a terepen szerzett tapasztalatok összessége volt benne ebben a mozdulatban.
- Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre!
…és elszabadult a pokol.

2 megjegyzés:

  1. Wow!
    I start to believe that you are a very good writer! This story, as the Ifrit one, are beautiful!
    The think I now cannot know is how much you and your real life enter also in this words ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *blushes* thank you very much. I work on another stories too...

      Törlés