2019. március 22., péntek

12 baktun, 19 katun, 19 tun, 17 vinál, 19 kin, 0 iztun*

 N. úr szokás szerint reggel hétkor ébredt. Egy rövid percig lehunyt szemmel elmélkedett, majd kinyitotta a szemét és felsóhajtott. Mennyi ideje is? Már rég nem számolta a napokat.
Felkelt, lábait bebújtatta papucsába, ami az ágy mellett várta. Nem is kellett keresnie, a hosszú megszokás gyakorlatával cselekedett. kicsoszogott a fürdőszobába megmosakodott és alaposan, kényelmesen megborotválkozott.
Miközben az arcát törölte, pár másodpercre a tükörbe nézett. Egy másik N. úr nézett vissza rá, öregedő megereszkedett arc, ráncos homlok, vizenyős szemek. Az előző reggel óta nem változott semmit. Ez is valami, gondolta, a megnyugtató állandóság.
Felöltözködött, inget húzott, megkötötte a nyakkendőjét majd felvette a zakóját. Gondosan eligazította a mellzsebéből kikandikáló kendőt. Régi, elavult szokás, de nem zavarta. Elegáns, tudta, az ő korában hányan mondhatják el ezt magukról?
Felvette hosszú, fekete kabátját, a kalapját és az aktatáskáját megmarkolva kilépett a bérház folyosójára. Kicsit csörömpölt a kulcsaival miközben bezárta az ajtót, a zaj halkan visszhangzott a gangon. Csupasz, keramittal borított udvar. Közeledett a tél, a növényeket már lehordta a pincébe a házmester. N. úr egyenesen maga elé nézve, határozott léptekkel végigkopogott a lépcsőkön, ki a kapun és sietősen elindult.
 Pár sarokkal odébb betért megszokott kávéházába. A reggeli, első kávé és hozzá valami péksütemény, miközben végigfutotta a kedvenc reggeli lapját. Semmi érdekes... pár baleset, egy ismert díva lemondta az előadást személyes okokra hivatkozva (N. úr rosszallóan megcsóválta a fejét), kisiklott egy villamos egy másik városban, néhány szekta már megint világvégét jósolt, ráadásul aznapra. Nevetséges! N. úr nem szerette ha felzaklatták. Összehúzott szájjal tette le a lapot, a pénzt letette az asztalra majd távoztában röviden biccentett a pincérnek.
 A hivatalban a szokásos nyüzsgés fogadta. Felakasztotta a kabátját, fölötte eligazgatta a kalapot, a táskát nekitámasztotta az íróasztala jobb oldalának, majd elégedetten leült papírjai, tollai, stemplijei és egyéb irodai holmijai közé. Semmi sem változott, csak az elintézetlen iratok kupaca növekedett kissé, elérve a tegnap reggeli szintet. N. úr munkához látott.
Pontosan délben - nem is kellett felnéznie a faliórára - letette a bélyegzőt és kissé kinyújtóztatta a vállait. Ebédszünet. Miközben a kabátját vette, hallotta, hogy a munkatársai közül többen is a világvégéről beszélgetnek, ami - szerintük - délután fél egy körülre várható. Egy nagyhangú kolléga fennhangon ecsetelte az eseményt, bőszen gesztikulálva közben és szuggesztív képekkel mutatta be, mi várható. Épp mikor N. úr melléjük ért, tört ki belőle a nevetés. N. úr félrenézett és kitolakodott mellettük az irodából.
A kávéházában, a kedvenc asztalához leülve nem is kellett a pincérnek intenie, az máris megjelent az aznapi menüvel. Erőleves, majd marhapörkölt nokedlivel. N. úr lassan evett, minden falatot alaposan megrágott, és közben nem gondolt semmire. Szódavízzel öblítette le az ebéd utáni kávé ízét. Mint oly régóta, nap mint nap.
 Míg a munkahelyéről hazasétált, fel sem pillantott, így nem is láthatta a szürke, gomolygó felhőket, amik teljesen ellepték az eget. Esni kezdett a hó, N. úr fázósan összehúzta a nyakánál a kabátját. Otthon megvacsorázott: kenyér, kis felvágott, sajt, tea majd aludni tért. Szinte sosem álmodott.
 A lény, aki talán angyal volt valamikor, belenézett az üveggömbbe, amit épp az előbb rázott meg. Fehér pelyhek kavarogtak benne, ellepték az apró házakat, az apró, siető alakokat.
Mosolyába egy kis szomorúság is vegyült. Mennyi ideje már, gondolta, és letette az immár fehéren gomolygó gömböt a hosszú sorokban álló többi közé, majd felvette a következőt. És nem is sejtik, hogy ugyanazt történik velük minden nap. Minden egyes elátkozott napon, az Utolsó Ítélet óta.

*  2012.12.21, a maja naptár utolsó napja. Ez a bejegyzés akkor és arra az alkalomra íródott

2019. március 18., hétfő

Hirdetés

KÉRJÜK A TISZTELT BETEGEKET, HOGY A KIHELYEZETT SZÓRÓLAPOKAT HAZAVINNI ÉS ELOLVASNI SZÍVESKEDJENEK, NEM PEDIG ÖSSZEGYŰRNI, ESETLEG CSÁKÓT VAGY PAPÍRHAJÓT STB. KÉSZÍTENI BELŐLÜK.

KÖSZÖNETTEL AZ INTÉZMÉNY DOLGOZÓI

2019. március 17., vasárnap

Rácsodálkozás

Négyéves-forma kislány, anyukájával. Utaznak. A kislány a ruháján nézi az övbújtatókat.
- Anya, ezek itt azért vannak, hogy övet lehessen beledugni?
- Igen, kislányom.
A kislány tovább vizsgálgatja a ruhát.
- ... és nekem is lesz övem?
- Igen, persze
- ..és... ha lesz övem, beledugjuk ide?
- Igen kislányom. - anyuka hangja már egészen beletörődő.
- De én nem szeretnéééém!!!

2019. március 7., csütörtök

Mzper X/2, avagy Sharrow különös kalandjai folytatódnak

Ismét a jövőből, de most egy internetes cikk (részlete)
2082-t írtunk/írunk/fogunk írni akkoriban… (Ezek az igeidők Lenin óta kicsit összefolynak)


Nem macska, flerken

(Előre is elnézést, mert a neveknél előforduló sziszegő és hasonló hangok túlsúlya miatt. De vannak ezek a szukkubuszok. Meg volt egy kígyó is…)

Zs: Szóval simogatom a hasát és éreztem mintha kullancs lenne benne
Mondom az nem lehet
Piszkálgatom, nézegetem. Hát egy csomó. Egy műanyag csomó
Jééé bennehagyták a végét?
S: Bent maradt a cérna?
Zs: Meghúztam
Jött kb két centi
Elakadt
S: És elkezdett zenélni…
Zs: Mutatom Sz.-nek
😂😂😂😂
Dorombolt
😂
S: Mondom!
Zs: Azt mondja húzzam ki
De nem jött
Itt jön a kérdésed
Simán visszaadtam rá a ruhát
😃😃😃😃
Másnap dokihoz
Mondták hogy kilóg a belső varrat
Levágta, kész 😂