2018. december 22., szombat

Hivatal

...kiléptek az ajtón és a kisebbik alak döbbent arccal a másikhoz fordult.
- Te most tulajdonképpen mit csináltál?
A magasabbik értetlenül nézett le rá. - Csak ez a kis papírmunka volt, hivatalos ügy, de miért?
- Mert az ügyintéző végig mosolygott!

2018. december 21., péntek

Indulás előtt ("checklist")

item
        boszorkánykenőcs, egy tégely (repüléshez való)
item
        seprő (repüléshez jó és egyéb czélokra. (Nem kölcsönadni mint a múltban!)
item
       macska (egy darab, indulás előtt megetetni!)
item
      gyógyfűk, egyéb ilyetén szerek az közös főzethez

2018. december 20., csütörtök

"Álmomban két macska voltam"

(Újabb adalék az évi rendes, decemberi napforduló éjjelén megtartott találkozóra készülő listához, avagy "Hogyan voltam rossz az évben")

 Befejezték a vásárlást, már csak nézelődtek a hipermarket sorai között.
- Idenézz, robotporszívó! - kapta fel S. a szögletes élű, fekete, lapos hengert. - De ronda szegény! Működik?
- Biztos hogy nem. Szerintem tedd le.
A lány megfordította az igényesnek nem nevezhető külsejű készüléket és elég kevés bizalommal vizsgálgatta az alján levő érzékelőket. És - természetesen - bekapcsolta.
A porszívó felzúgott, S. elmosolyodott és letette a dobozhalom tetejére. Barátnője szeme elkerekedett:
- Nem esik le?
- Nem kéne neki...
 Pár percig mindketten elbűvölten figyelték az apró helyen izgő-mozgó szerkezetet.
- Na ez jó, de vajon hogy takarít?
- Próbáljuk ki! - vágta rá S. lelkesen és letette a földre, egy kupac nikecell-morzsa közelébe.
...a kis gép egy pillanat alatt bevágtatott a polc alá.
Egymásra néztek.
- Izé... - mondta a visszafogottabb lány. - Hogy szeded ki?
- Sehogy, majd kijön. Biztos van ott valami válaszfal, vagy akármi... - vont vállat S. nem túl nagy meggyőződéssel, de közben azért megkerülte a polcot. A robot épp akkor tűnt el a következő sor alatt.
S. felnevetett: - Ez nagyon gyors, bár mintha kerülné a koszosabb helyeket! Inkább menekül!
 Felsóhajtott és a negyedik sorban járva felkapta a felbukkanó és lelkesen zúgó robotot.
"Mi a fenét művelek? Öregszem, vagy mi?" - gondolta, miközben kikapcsolta a gépet és visszavitte a helyére - "Régebben inkább elengedtem volna legalább egy másikat és itthagyom őket, hadd játsszanak egymással a kis drágák."

2018. december 15., szombat

Kék és sárga

(Adalék az évi rendes, decemberi napforduló éjjelén megtartott találkozóra készülő listához)

- Itt mindig feltűnően sok a terhes nő – mutat rá a tényre a magasabbik alak.
- …és a leszbikus – kontráz Róka, aki egyébként Vamp is valahol, miután int két együtt nézelődő nőre
Társa megszemléli, és rábólint. Hiába, a radar az radar.
- És az apáca! – villan össze a szemük az elhaladó szentéletű nővérek mögött. Ez, és a hely összefüggései - mivel egy svéd bútoráruházban tartózkodtak éppen, engedve Róka az adott nyelvhez való vonzódásának* - újabb pár perces filozófiai vitára serkentette őket.
A magasabbik egyén, aki több-kevesebb sikerrel próbálta titkolni félvámpír voltát, felajánlotta hogy szívesen elemel egy könyvet az egyik polcról, bővítvén a másik lány könyvtárát.
A szégyenlős tiltakozás hatására inkább rövid felolvasást tartott a műből, természetesen szinkrontolmácsolással kísérve. Egyáltalán nem törődött a kifogásokkal, és az előadását kísérő gonosz hozzászólásokkal, miszerint nem beszél svédül, valamint egyértelműen fogalma sincs mit csinál. Fölényesen kijelentette, hogy „egy szukubusz mindenhez ért” és különben is – felhúzta az orrát – „bármilyen nyelven tudok olvasni, nem olyan nagy dolog – feltéve ha ismered a betűket”.
- Add ide azt a könyvet, még hallgatni is rossz ami csinálsz!
- Mert amikor valaki rendesen beszél svédül, azt sokkal jobb ám hallgatni! – nevettek fel mindketten.
Majd elégedett vigyorral nyugtázta Róka enyhén* meglepett arcát, aki beleolvasott a könyvbe és kijelentette, hogy a fordítás többé-kevésbé fedi a valós tartalmat.
És ekkor…
…az áruház egy kisebb, kordonokkal lezárt részéhez értek, ahol éppen átalakítás zajlott. Egyikük se tudta, kinek az ötlete az egész, de pár perccel és a gyerekosztályon tett látogatással később szürke plüsspatkányok bukkantak fel a „romok” között.
- Itt úgyis szeretik a kreativitást, miért ne legyen egy jó napjuk? Különben is autentikus – állapította meg a félvámpír picivel később egy spejzban nézelődve. Lekapta a szemét Róka – aki egyébként Vamp is – nyakáról és titokban megnyalta a száját…



* aki az árukészlet egyes tételei nevének kimondása körüli gúnyos kijelentések következtében kezdett hozzá e – szépnek nem nevezhető – nyelv tanulásához. De ez már egy másik történet
** Azért valahol belül tudta, mire számíthat

2018. november 24., szombat

Javítás / gyógyítás

 Általában valahogy úgy gondolok az orvosokra, mint az autószerelőkre: megjavít, kicserél vagy ha nem jön rá mi a baj, vagy nem tud semmit csinálni... selejtezés.
...és közöttük is van, aki éppen csak átment a vizsgákon...
 A gépészek meg a hasonló műszaki népek gyakran használnak WD40-et ha valami nem működik, a sebészeten az orvos pedig egy SP54 nevű kenőcsöt adott a csomóra a lábamban. Biztos ez olyan az embereknél, mint a gépeknél a WD40.

2018. november 17., szombat

Védőháló

Biztos láttad már a térképeken azt a bizonyos rácsozatot, ami (állítólag 😊) a szélességi- és a hosszúsági fokokat jelöli:


De tudtad azt, hogy ezek valódi vonalak, ám csak megfelelő körülmények között láthatóak?




2018. november 7., szerda

Ciao Bella!

Azon kaptam magam, hogy Twilight-et nézek. És tetszik.
…ez tulajdonképpen szívás csak az önbecsülésemnek és az énképemnek árt egy picit, de valahogy majd csak túlélem. Végül is Inkvizíción is túltettem magam. Találkoztunk… én itt vagyok, Torquemada meg úgy járt, ahogy.
Azért ez már tényleg Alkonyat.

2018. október 18., csütörtök

Ez gáz!

...avagy kis magyar szürreál

Mostanában errefelé divat mindennek a nevébe beletenni, hogy "Nemzeti", minta ettől bármi jobban működne (vagy azért hogy le lehessen hazaárulózni, akinek nem tetszik valami?)
Van ez a Nemzei Kafka Közmű nevezetű is, akik az elszámolással foglalkoznak. Havonta be kell mondani nekik az aktuális gázóraállást. Vagy elküldeni e-mailben.
Természetesen nem akármikor, másnap már késő bármit csinálni. És ha nem működik a rendszerük *, akkor úgy veszik, hogy nem volt diktálás. Két ilyen eset után a szolgáltató "átállhat** hőmérséklet alapú átalány számlázási rendszerre".
Ó igen, és 2 ezer forintot meg nem haladó diktálás nem ér. Nyáron sem.
...szóval, egyszer csak kaptunk egy 900 forint körüli számlát (nekik persze ér ilyet). Nem tűnt fel, mert nyár volt de mikor a következő számla pont ugyanennyi lett és nem is engedte többet a diktálást, intézkedni kellett.
A honlapon lehet időpontot foglalni, kaptam egy Grabovoj számot (probléma megoldás, alacsony vérnyomás, tisztánlátás stb) amivel be kell majd jelentkezni ügyintézéshez, mint rendesen a 21. században! Hurrá!
Hol van az ügyintézés? A postán. A kapott szám semmire se jó: nincs előzetes bejelentkezés (nem is volt soha), kis papír tudatja: "Ügyintézés kizárólag érkezési sorrendben" - a sor vége az ajtóig ér.
Sorra kerülünk. Nem, nem lehet visszatérni a diktálásos rendszerre, csak az elszámolási időszak végén. Jövő júniusban. Addig a hőmérséklet arányos...
Állj, állj, mondjuk az ügyintéző hölgynek. Ugyan, milyen átalány ez?
Nézi, nézi, homlokráncol... valóban, fogalma sincs mi ez, de szerinte se jó. Felajánlja, hogy kérhetünk fix fizetést egy általunk meghatározott összeggel, és a végén (június) elszámolják a különbözetet. Kis fejszámolás után mondunk egy összeget, papírok, miegymás, aláír, hazamegy.
Mosoly.

Ehhez már valami komolyabb kellett
...míg egyszer csak érkezik egy hivatalos papír, mely szerint "diktált óraállás hiányában nem lehetséges áttérni a kért hőmérséklet alapú átalányra" - amit különben akkor vezetnek be AUTOMATIKUSAN, ha nem diktálok két hónapon keresztül óraállást, satöbbi...





* amikor is mindenki telefonon próbál diktálni, ezzel értelemszerűen azt is túlterhelve
** "átállhat" szó jelentése ebben a szövegkörnyezetben: átáll

2018. szeptember 21., péntek

Vérszipoly, No.1

 Vámpírnak lenni komoly lemondásokkal járó foglalkozás. Persze nyilván vannak pozitívumai ha valaki majdnem halhatatlan, de akkor is. Jól gondold át. Hogy későn szóltam? Hogy nem a te döntésed volt, és tulajdonképpen téged senki se kérdezett? Na, az szívás...
 Itt van mindjárt a lakás kérdése. Biztos kényelmes lehet minden este saját kriptában ébredni, de ezt felejtsd el. Nem a középkorban vagyunk, amikor legfeljebb ilyen Van Helsing-féle alakok által felbátorított parasztok próbálták időnként rád gyújtani a kastélyodat, na nem. Ez itt a huszonegyedik század, az információk kora. (Tényleg, tudod hogy mennyi ezüst van például egy közönséges mobiltelefonban? Bár ez tulajdonképpen csak egy vérfarkasnak okoz fejfájást, de neki szó szerint). Azt még simán kimagyarázod, hogy miért csak éjszaka lehet látni téged, de a néhány évenkénti költözést és új személyiséget nem úszod meg. Ha a húszas éveid végén, esetleg kora negyvenes korodban jártál amikor vámpír lettél, még szerencséd van, akár húsz évig is lehetsz ugyanaz a személy, de ha fiatal voltál, akkor sajnos sűrűbben, pár évente kell másik helyre költöznöd.
Arról nem is beszélve, hogy ha idegen helyen köszönt rád a hajnal. Addig rendben, hogy simán elalszol a földben, de elég macerás a másnap esti első zuhanyzás...

...és egy vagyonba kerül a hajfixáló...
...és igen, hölgyeim, a sminket is emlékezetből kell feltenni.






Jut eszembe, a korral is haladni kell, de a szelfiket azért felejtsd el!







(folyt. köv.)

2018. szeptember 11., kedd

Kalóriabevitel II. avagy "Na, ez az igazi fogyókúra!"

Ha kinézek az ablakon (majdnem tetszőleges, melyiken) a szomszéd pasit láthatom, aki fehér, áttetsző alsónadrágban *(!!!) szereli az autóját**.
Alkatra Gru, stílusra Gollam
Kell jobb, étvágy ellen?






* most kint 19 fok van. Tegnap, amikor 28 fokban kalapált, póló és bermuda volt rajta
** és korán kel, reggel hatkor már képes zörögni, de legalább korán elmegy aludni. Kivéve ha későn kell és éjfélig vasakat dobál a betonjára. Vagy ha foci VB van.

2018. szeptember 8., szombat

Kalóriabevitel

…azt mondták a tévében, hogy "hot top klip mix" én meg azt értettem, hogy "hot-dog kifli"
Ez a vég :)

2018. szeptember 6., csütörtök

2018. szeptember 4., kedd

Meghatározó élmény egy nap kezdéséhez

…és akkor, egy hosszú munkanap után a reggeli álmos hangulatban rájössz, hogy a 100-as Tic-Tac beleborult a táskádba, amitől az egész úgy néz ki, mint egy széttúrt hangyaboly a kis hangyatojásokkal…
…pár másodpercig ösztönből nem is nyúlsz bele, csak figyeled hogy mozog-e valami…
"Laza vagyok, nem húzom fel magam" - próbálod meggyőzni saját magadat. Persze a kipakolás szóba sem jöhet, ahhoz valami komolyabb katasztrófa kellene, egy bögre habos kakaó vagy hasonló, szóval inkább könyékig beletúrsz a táskába (jé, GUMICUKOR??) és tapintás alapján próbálod összegyűjteni a kis fehér cukrokat.
…aztán, miután egy jelentős részét visszatuszkolod a dobozába, a maradékot egy laza mozdulattal - egyszer élünk (és különben is, akkor untad meg a visszapakolást, de be nem vallanád) - bedobod a szádba. Ó ez legalább 20 kalória ha igaz a dobozkán levő adat…
…amire nem gondoltál: szöszök és hajszálak…
Váááááááááááááá!

2018. június 5., kedd

Felhők (mert mindig mások)



Nem tudom…

…tényleg nem tudom melyik a rosszabb: mikor egész nap légkalapáccsal és/vagy nehéz gépekkel dolgoznak a szomszédban, vagy amikor ugyanott a tetőfedők az udvar közepére lerakott méretes készüléken bömböltetik a Retró Rádiót? (Hogy jól hallják, bárhol legyenek is. Ha elmennek sörért, akkor is…)

…igen, még mindig…

2018. május 30., szerda

A nap idézete

(Azt hiszem leginkább Prachett rajongók fogják érteni, de ezzel sajnos együtt kell élnem)

"- Ő nem az a jellegzetes bárd.
- Cohen vállat vont. – Akkor nem árt, ha nagyon gyorsan tanul. Biztosan jobb, mint a mieink a Birodalomban. Azok képtelenek tizenhét szótagnál hosszabb verset írni. Ez meg Ankh-Morporkból való. Kellett hallania a hősi énekekről."

(Az Agateai Birodalom (fővárosa, Hunghung) uralkodója Dzsingisz Cohen, vagy ahogy a világ ismeri, Cohen, a barbár)

(Terry Pratchett: Az utolsó hős)

2018. május 18., péntek

2018. május 14., hétfő

"Bámulatos hol tart már a tudomány!"*

Természetesen, hogy meglegyen az egyensúly, az emberi hülyeség hasonló ütemben növekszik mint az intelligencia. Nem szeretném kivárni a végét.
Ez most csak azért jutott eszembe, mert olvastam egy cikket és abban szerepelt hogy létezik olyan, hogy "eltűnt zoknik emléknapja". Valamint, hogy egy bizonyos mosógépgyár állítólag utánajárt a dolognak (kissé reklámosan hangzik, mert a szövegben persze megemlítik, hogy egy jól megválasztott gép (biztos az ő gyártmányuk) ugyan nem eszik zoknit).
Két kutató akik akár angolok is lehetnek meghatározott egy "eltűnési egyenletet", miszerint
ha
a szennyes ruhák mennyisége (L)
az egy háztartásban élők száma (p)
a mosás gyakorisága (f)
a mosási szokások összetettsége (C)
hány adagba válogatjuk és mossuk a ruhákat (t)
mennyi zoknit mosunk (s)
mennyire állunk pozitívan a mosáshoz (P)
mekkora figyelmet szentelünk a mosás előtti előkészületeknek (A)
akkor
a zoknik eltűnésének valószínűsége = [L(p x f)+C(t x s)]-(PA x A)

(mértékegységeket nem írtak, ezért én sem)

Hozzácsaptak egy képet is, ami azt illusztrálja, hogy mennyi zokni bújik meg egy másfajta gépben


Azért vicces.


Utóirat: szerintem a képen nem is mosógép, hanem szárítógép van. Az ajtó, amit a mosógép aljáról le lehet venni, a tisztítónyílást takarja (esetleg a mosógép ajtó "vésznyitó" karját is), szép lenne ha oda be tudnának esni a zoknik! És a víz miért nem folyt ki? Egy teljesen zárt "üst"-ben zajlik a mosás, a tisztítónyíláshoz vezető csőben pedig legfeljebb valami kisebb gyerekzokni fér el, meg aprópénz, hitelkártya biztos nem.

* "Gyalog galopp" (Monty Python and the Holy Grail (1975))

2018. május 7., hétfő

32°C

Ahogy rendesen, mindenféle reklámok ugrálnak fel miközben békésen próbálom a napi aktuális híreken nem felbosszantani magam.
…és egy nagyon, nagyon precízen időzített darab:


Hát, köszi…

2018. április 29., vasárnap

Juj

…beledugtam a külső HDD-be a gamepad USB csatlakozóját és csak vártam, csak vártam hogy végre bejelentkezzen…

A nap idézete

"Olyan emberként emlegették, aki partvissal megy esküvőre, és vacsorára hazaviszi a rizst."

(Marc Olden - Oni)

2018. április 27., péntek

Fail?





Láttam ezt a képet…









…és ezt is











Mindkettőhöz csak negatív megjegyzések voltak. Hát, lássuk.

A telefonom Xperia E4, nem valami jó fényképezésben, de azzal kell dolgozni ami kéznél van, mint a képeken szereplők esetében is. A távcsövem régi orosz darab, két kiló* (nem ár, súly!).

Semmi extra, ezt látom ha kinézek az ablakon.

…egy kis bűvészkedés, le kell szedni a távcsőről a szemrész gumiját (igen, különben olyan kerek felvétel lesz mint ahogy a második képen látható, bár annak is megvan a varázsa), és odailleszteni se egyszerű a telefont…

Persze nem a fotóművészet csúcsa, de nem is vártam többet
"Örülünk, Vincent?"

És most megmutatom hogy az első kép melyik részlete van a másodikon:

Jól meg kell nézni! (Picit segítek, nagyítsd ki)
Szóval, ki a hülye?

(Persze lehet legyinteni és 300 ezer körül venni egy teleobjektívet. Ha már van valami komolyabb fényképezőgéped)



* túloztam, 1342 gramm, viszont ezért 20x60-as. 

Igen, ekkora nagy batár

2018. április 25., szerda

Felhők

Az előző bejegyzésben szereplő kép eredetije, és ugyanaz picit más időpontban és nagyításban



2018. április 24., kedd

Felhős hangulat


(És egy kevés Photoshop)

Macska a forró bádogtetőn - következmények

- Féltem, hogy amikor valamelyik macska felugrik, megégeti magát. Tegnap megpróbált felmenni, de az acéllemez csúszós és ott ült utána csodálkozva az esőcsatornában. Legalább nem tud megszökni, mint eddig.

…viszont ilyet se tud majd :(
…lehet hogy valami feljárót kell neki kitalálni, ha nagyon szomorú lesz

- Munka közben találtam egy kisebb Alien-kolóniát.

...és néhány még nem üres!

Igen, azok HATALMAS gerendák :P
Bocsi, a képek nem lettek élesek, de vagy ez, vagy sötétben kell felvenni, kötelező a hangulathoz, na.


…talán a macska nem is akart igazán felmenni? A filmben is megúszta!

2018. április 22., vasárnap

Macska a forró bádogtetőn

 Az egész úgy kezdődött, hogy sosem volt elég pénz.
Persze, mondanád, a pénz sosem elég, de azért valahogy úgy kéne hozzáállni bármihez, hogy a végén be is tudd fejezni.
…de persze lakni is kell valahol…
…szóval, eddig nem volt pénz, hogy bevakoltassuk a házat. Most meg lett, de közben ősz is.
Nem akarom hosszan elmesélni, lényeg hogy egy egészen picit átvertek a kedves iparos urak.
(Kapcsolódó bejegyzések: ez, meg ez is egy picit, és persze ez, de leginkább ez)
Nem elég, hogy minősíthetetlenül rossz munkát végeztek, de elég sok mindent tönkre is tettek, malter mindenhol, próbálunk folyamatosan kárenyhíteni.
 Ennek (is) egyik folyománya, hogy a tető egy részét le kellett cserélni. Pár óra az egész, gondoltuk, cserepek le, pár léc felszögel, új tető lecsavaroz, ennyi. Lehetőleg olyankor, amikor nincs eső.
Ez a tegnapi nap volt, elöljáróban annyit, hogy ha egy hétre összezárnak egy konditerembe egy lelkes és határozott edzővel, az semmi. Comb, vádli, kar, vállak… És rájöttem, hogy a tető tulajdonképpen kaktuszból van, máskülönben honnan lenne benne annyi apró, tüskeszerű szálka? Nem a tetőben, a kezemben.
Jól indult, ahhoz képest hogy mindenféle fóbiáim vannak, ide a tériszonyt választottam.
De nagyon megérte felmászni. Képet nem tudok mutatni, erősen sajnáltam is hogy nem vittem fel fényképezőt (de akkor mivel kapaszkodok?), most a képzeletedre leszel utalva. A szomszéd füvet nyírt, a damilos szegélynyíró fajtával, lelkesen forgolódott a térdig érő gazban. Most koncentráljunk magára a szomszédra. Nadrágja csípőig ér és fölötte…körben kibuggyan minden. Mert ami nem fér bele, az nem fér bele. Fél segg, hatalmas has, de oldalt is eláll vagy fél méterre, és minden mozdulatára hullámzik, reng  körben az egész (nem, annál nagyobbat képzelj el, mint amit éppen elképzelsz). És mindehhez has fölé érő póló.
 Vissza a tetőhöz.
Rendben, az esőt megúsztuk, de nem gondoltam bele, hogy ott fent süt a nap és nincs árnyék. Az új tető pedig sötét acéllemez. Olyan fél másodperc alatt melegszik fel kétszáz fokosra, ám ez volt a kisebbik baj. Merthogy ki az aki nem bírja a napot? Hát persze hogy én.
Pedig ittam eleget, de egyszer csak megszédültem, mintha hirtelen felálltam volna (haha, a tetőn? Soha!), kezdett kifehéredni minden. Hoppá, csak lazán, megtámaszkodtam és vártam hogy elmúlik. De nem. Azért épp időben lementettek, mielőtt helikopteres segítséget kellett volna hívni.
…és nem is égtem le olyan nagyon, mint ahogy máskor szoktam.
Aztán vártunk pár órát, míg a Nap kegyeskedett átvonulni a ház másik oldalára.
A tető viszont szép lett, bár felmerültek olyan ötletek (nem bennem, ellenem) hogy "…te könnyű vagy, téged kibír, szóval idetámasztjuk ezt a létrát ÍGY, idekötjük, erről felmászol és egy másikat felteszünk, amiről éppen eléred…"
…valaki feltalálhatná végre az antigravitációt.
Ma takarítani kéne a tegnapi munka után de valahogy fel kellene állni és van pár izmom amiről eddig nem tudtam.


2018. április 15., vasárnap

Lent a déli végeken

Mohács környéke érdekes helynek bizonyult. Egyrészt minden értesítés és kerülőút kijelölés nélkül lezárták az autópálya felhajtóját, amitől úgy három kört kellett tennünk a város körül.

Az áru (nem, ez csak liszt)
Másrészt a környéken levő bevásárlóközpontban kolbászbolt volt ott, ahol rendesen fagyit kellett volna árulniuk (a másik sarkon savanyú káposzta üzlet van), a TESCO előtt akciós zsákos marhatrágya állt helyekben (legalábbis remélem, hogy nem a mellette levő gyógyszertár kínálatában szerepelt), és a parkolóban a mozgássérült- és családi parkolóhelyek a lehető legtávolabbi sarokban voltak kijelölve (így legalább valószínű hogy nem azokat foglalják el először). Farkastörvények, hiába.
Ezek után nem csoda, hogy mikor még a "migránsok" is támadtak, szegény II. Lajos inkább belefulladt a Csele-patakba. Ami rendesen olyan 30 centi széles.

Duna híd. Csak libasorban!

…közben találtunk eladó malmot és ugyanott gabonatárolót és söröző/borozót is, jó kis üzletet lehetne indítani, liszt-sör-vodka vonalon.


A név kötelez :)

2018. április 9., hétfő

Előtte és utána

Ha tegnap teljesen fölöslegesen izgultam éjjelig, ma bánatomban befestettem a hajam legalább valami hasznosat csináltam.

Kárenyhítés az őszi kis… "affér" után.
Még ráférne egy kis pucolás, de abba kellett hagynom mert sütött a Nap, a helyett hogy szépen, szolidárisan borult idő lett volna.
Lehet hogy így is leégtem.

"Választás", 2018

…inkább nem mondok semmit, erre nincsenek szavaim. Ha tényleg ezt akarja a többség…
Azt hiszem, visszaköltözök a Golter-ra.

2018. április 2., hétfő

"Áprilisnak elseje, küldd a marhát másfele"

 Egyszer még ember koromban elhitettem az osztálytársaimmal, hogy éppen április elsején van a születésnapom. Aztán kisettenkedtem a lépcsőházba és fél emelettel feljebbről lestem, mi történik.
...egyre többen lettünk a lépcsőfordulóban, jó volt a hangulat, bár az volt az első, hogy mindenkinek elmondtam, hogy csak átverés az egész. Jól szórakoztunk a később érkezőkön, egyedül azt volt nehéz megállni, hogy olyankor picit csendben legyünk és ne nevessünk hangosan. Kisebb piknik alakult ki a lépcsőn mert persze hoztak sütit, üdítőitalt, tortát, aztán a végén lejöttünk és bent a lakásban folytattuk.
Kaptam egy csomó ajándékot is, azt mondták hogy nekem hozták és tartsam meg, mosolyogtak és s
senki se haragudott vagy sértődött meg és senki sem volt mérges.

...most azért belepne a pókháló, ha addig várnék míg bárki jön. :D

Bekapcsolom a rádiót...

"Soros György tervei szerint az ellenzék beengedné az összes illegális bevándorlót"
"AZ ENSZ egymillió migránst telepítene Magyarországra"
"Az ellenzék le akarja bontani a határzárat"
"A Helsinki Bizottság a Budapesten üresen álló lakásokba migránsokat költöztetne"
"Aki nem a FIDESZ-t támogatja, az Soros-bérenc és hazaáruló"
"Listánk van kétezer emberről, akik meg akarják dönteni a kormányt"
"Brüsszel kötelezné Magyarországot hogy a migránsok letelepedési költségeit fizesse ki"
"Szél Bernadett Soros-ügynök és amerikai kém"
"A Pólus Center melletti üres területre a kerület polgármestere migráns tábort akar építtetni"
"Ha nem a FIDESZ marad hatalmon, akkor Magyarország iszlám állammá változik"

Hé, ma már másodika van!

2018. március 31., szombat

Néha jó lenne 2.

…néha viszont az lenne jó, ha író lennék.
…vagy legalábbis rendesen tudnék írni. Ezen nem a betűk felismerését és használatát értem, hanem azt, hogy kellő szókincs birtokában és elfogadható stílusban - ami esetleg még élvezhető is - le tudnám jegyezni a fejemben levő izét, ami gondolatok helyet ott kavarog.
Meg azt is, hogy talán nem kellene huszonötször huszonhatszor visszajavítanom a félregépelt betűket. Szerencsére ez itt nem látszik meg, ezért is írok papír helyett ide. Különös módon papíron nem keverem a betűket… van olyan hogy "disztypia" (dis+type)?
Tiszta disztópia…
…vagy csak gyakorlás kérdése?

…néha jó lenne írónak lenni.
Egy igazi író vajon elsírja magát a saját maga által kitalált karakter sanyarú sorsa miatt (mint ahogy néha én)? És forog álmatlanul, ha a hőse bajba kerül, netán meghal? Van lelkiismeret furdalása?

…néha jó lenne írónak lenni.
Itt-ott a világban léteznek mindenféle író képző tanfolyamok, ott nyilván lehet sok mindent tanulni. Szeretnék részt venni egy olyanon.
…aztán persze ugyanúgy írnék, mint előtte, és ha nem sikerülne a "mű" akkor morognék, hogy miért nem tartottam magam a tanultakhoz.
Bezzeg ha sikeres lenne, akkor meg azért, hogy biztos mennyivel jobb lehetett volna, ha úgy csinálom, ahogy tanultam…

…néha jó lenne írónak lenni…
…bár azt sosem értettem, hogy mit is csinál pontosan egy írókör. Addig rendben, ha a többiek már híres írók, mert akkor rá tudnak mutatni a stilisztikai és egyéb hibákra.
Persze csak ha nincsenek maguktól elszállva, mert akkor minden másra is rámutatnak, amit ők nyilván máshogy írtak volna, épp ezért máshogy KELL írni - szerintük - és ezzel egy kezdő író kedvét teljesen elveszik mindentől.
…aki bánatában otthagyja az egészet és elmegy péknek, vagy önállóan ír egy igazi depressziós és sikeres antiutópiát, amiben híres írók rekednek valahol a világ végén, távol a civilizációtól, és szépen lassan megeszik egymást. Az utolsó meg magányosan éhen hal. Vagy kínok közepette, rengeteg szenvedés után pusztul el.
És valahogy hasonlít az írókör vezetőjéhez, még a szemüvege kerete is stimmel, meg a kis anyajegy a bal fülénél, de ez természetesen csak a véletlen műve.

…néha jó lenne írónak lenni.
Nem kellene időre bejárni dolgozni, bár mindenki a saját maga legkeményebb hajcsárja tud lenni. Bár az is igaz, hogy fix fizetést se igen kapnék, kivéve ha már híres vagyok. De híresen és gazdagon sokkal nehezebb átérezni a problémákat és hitelesen visszaadni.
 Olyat könnyű írni, ami csupa cukor meg happy end, tele van vele minden és valószínűleg elég kiterjedt olvasótábor is tartozik hozzá, na de mégis. Az olyan iparosmunka, mégsem alkotás.
De komolyan: mennyire megerőltető kitalálni egy olyat hogy… ööö… a főhősnő (persze, főhősnő kell, az jobb) aki szegény/elcserélt/elszegényedett arisztokrata/üldözött szemtanú, bajba keveredik - nem túl nagy bajba, persze, még a végén úgy marad -, esetleg bántják is (éppen csak picit, hogy ne viselje meg senki lelkét), akár még a körme is letörik… na szóval szegény főhősnő mindenféle kalandok után - amikhez hogy, hogy nem be kell járnia a Föld legcsodálatosabb tájait, éhezve, fázva - találkozik élete szerelmével aki kalóz (a becsületes fajtából, olyan "megélhetési Robin Hood") vagy herceg inkognitóban, esetleg gazdag, fiatal egyedülálló milliomos, aki meglátja a kissé leharcolt nőben élete szerelmét, megmenti  és belelovagolnak a naplementébe. Vagy belevitorlásoznak, vagy akármi.
Az se baj, ha a megmentő férfi egy egészen picit rossz fiú, a történet végére és a főhősnő hatására úgyis megváltozik és átmegy minden rózsaszín nyálba. És mostanában kell bele szex is, a picit vadabb és perverzebb fajtából, amit az ártatlan főhősnő (igen, igen, mindezen viszontagságok között képes ártatlan maradni) természetesen azonnal megkedvel, elsőre, hát persze.
 Nem, egy történetnek valami tanulságának is kell lennie. Legalább annyinak, hogy ha a szőke, kékszemű, gyönyörű és természetesen ártatlan főszereplőnőt egy város feldúlása és az egész lakosság lemészárlása közben elrabolják a kegyetlen maláj kalózok, szóval ezek után nem sok esélye marad, hogy később fehér ruhában mehet férjhez a fehér lovon a megmentésére érkező lovaghoz.

…néha jó lenne.

2018. március 27., kedd

'89

„…tudod, úgy kezdődött, hogy az embereknek elegük lett, és kicsit szabadabbak akartak lenni. Persze beszálltak akik eddig felül voltak, meg nem akartak szembemenni az emberekkel.. Egy ideig még ők irányítottak…

Igen, géllakk. A múltkor elhagytam az egyik körmöm, ciki volt amikor a felesége találta meg, képzelheted.

…és voltak ott azok a Szabad..izék, azok. Először valami félig titkos csapat volt, de beléptek sokan azok is, akik eddig főnökösködtek. Ők nyertek, de sokan, akik eddig elvileg velük voltak, több hatalmat akartak… aztán jól egymásnak is estek, és persze a hangosabbak győztek, simán kicsinálták az első csapatot. Meg csináltak ilyen Nemzetőrséget is, meg minden, de senki se tudta, mi lesz az egészből, mindenki mást akart.

Nem, most inkább legyen valami vadabb szín… Igen, az jóóó, az olyan cuki! Imádlak

…na aztán komolyabban összevesztek… persze, mindenki magának akart minden, naná…
…aztán azok a fiatalok, az új csapat, na, tudod, cikizték a papokat, „csuhások” kiabálták a parlamentben vagy hol. Hogy? Igen, később a papok is velük voltak, legalábbis jó sokan… És átneveztek mindenfélét, biztos hogy mindenki tudhassa hogy ez már valami új dolog. Hogy miért? Igen, lehet hogy különben tényleg nem vették volna észre.
És megtalálták azokat a titkos iratokat, és mindenféle szemétség derült ki egy csomó emberről, hogy behívták azokat a külföldi katonákat, meg besúgtak, azokat jóóól kirúgták, de nem mindet, biztos mert róluk is sok minden volt ott, szóval végül inkább egymással vesztek össze. De addigra jó sok mindenkit kikészítettek. Persze. De tudod hogy van az. Ahhoz képest, hogy értelmiség, persze, nem látszott rajtuk.
…na szóval a végén, mert látták hogy kezdik elveszíteni a hatalmat, az emberek meg kezdték unni, hogy nem lett jobb így se, szóval akkor elkezdték egymást ölni. Mi? Neeem, dehogy is, személyesen nem, mindig van valaki akire ezt rá lehet bízni… A bíróság is mind az ő emberük volt, odamentek és ha valaki nem tetszett, kitaláltak ellene egy törvényt aztán annak annyi lett. Bizony.
...na de mindegy, akkor a végén jött az a kis alacsony pasi, valahonnan vidékről… Honnan tudjam merre van az a hely, valami kis falu vagy mi, de mindegy…
…épített mindenféle nagy izéket, láttam párat, majd mutatok fényképet… van ott egy olyan érdekes vonat is, azt is lefényképeztem... Na, és ott van mindegyiken a tábla, hogy izémegizé, mikor csinálták és hogy ő intézte SZEMÉLYESEN, persze, meg törvényeket csinált, meg alkotmányt, de addigra kibékült a papokkal… Mi? Mittudomén hogy szerette-e a focit, szőke vagyok, nem értek hozzá, de számít ez? Inkább Esmeraldát nézek, vagy azokat a cuki török sorozatokat.
Meg mindenfelé ki van állítva, hogy „és ezen a széken ült ekkor meg ekkor”, na de Icu, képzeld ha minden széket kiállítanának amin ültél… Meg hogy „itt aludt amikor....” mittudomén, amikor a törvényt írta. Na de hogy aludt ott a kiállításon? Persze hogy időnként hülyeségeket beszélt.
Persze, tudom, ha azt állítanák ki ahol TE aludtál, és kiírnák hogy mit csináltál közben, az viccesebb lenne. Naa, ne már, nem úgy gondoltam, bocsii.
…de ez azért nevetséges, gondolj bele, átszervezte az oktatást, meg törvényeket is írt meg azok a rohadt drága építkezések, komolyan, mikor aludt? Mint valami törpe Mátyás király, ha minden mese igaz akkor annak is vagy száz évig kellett volna uralkodnia, de neeem? Közben meg miden ismerőse kapott valami jó kis állást vagy kitüntetést vagy kinevezést vagy valamit. Az is lehet hogy trafikot, igen.
Hol tartottam? Ja, építkezett aztán ő lett a király vagy császár vagy mi, de persze választás volt előtte, naná. Jól csaltak is, manipulálták az egészet, na. Miért? Te nem csináltad volna? Jól van, te nem, de nem is lesz belőled semmi, maradsz műkörmös. Persze, de ha te is ott lakhatnál abban a marha nagy házban és mindenki rohanna ha akarsz valamit, te se akarnál kiköltözni…
…persze, az emberek meg maradtak szegények, de nem vették észre, mert volt valaki, aki valamikor lentről jött és azt mondta, hogy igenis, nektek jó. A sok hülye meg elhitte. Olyan izéje volt, komplexusa, biztos mert hogy kicsi volt. Mint a Marinak a pasija, tudod az a kis seggfej.
De az is kellett, hogy mindig mondta, megmondta az embereknek hogy ki az ellenség és ki miatt van minden, és összeveszett az egész Európával, mert hogy majd ő megmutatja. Aztán a végén mindenki berágott rá és jól elzavarták, de egy csomó mindenki beszállt már ellene a buliba…
MI? Dehogy, nem, ez dehogyis itt történt, ez a francia forradalom volt, 1789 asszem, most láttam róla egy műsort a National Geographic-on vagy hol… vagy a History-n? Mittudomén."

2018. március 23., péntek

Le forme del tempo


Kristine-től kaptam egy meghívót egy kiállításra. Sajnos a megnyitón nem tudtam ott lenni, de később természetesen meglátogattam a helyet.
…és fotóztam.




Persze mindent kipróbáltam










Lehet táncolni is, csak vigyázz hogy az idő ne potyogjon a fejedre





A hely hangulatát nem tudom visszaadni szavakkal, menj el és nézd meg, ha érdekel:
+ Lost Soul+Black Label Exhibitions Corner, Eternal Possession (28, 249, 4035)

És a művész, Dadi további alkotásai a Flickr-en