2018. február 7., szerda

A könyv(és cím-)tolvaj

Megvettem életem első elektronikus könyvét.


…beleírták a nevem, mint valami modern Ex Libris. Csak nem olyan szépen.
Aztán később a szövegben nyomatékosították, hogy ez tényleg az enyém, és csakis az enyém. Nem sokszorosíthatom (biztonsági másolatot szabad azért csinálni?), nem adhatom el, miután beleolvasok övék a lelkem, csak a szokásos.


 Természetesen (?) azonnal átkonvertáltam, mert bár az olvasóm mindenevő, de a Word  formátumot jobban tudja tördelni.

 Gondolhatod, hogy nem ez az első könyv a kis Bookie-n, de hogy akkor honnan van a többi? (Ööö...a többi több mint tízezer - de azért nem mindet a könyvolvasón tartom)
Egy részük, a klasszikus szépirodalom ingyen letölthető a hivatalos Magyar Elektronikus Könyvtárból. (Ez itt a reklám helye, hátha valaki kedvet kap az olvasáshoz) A többi meg…
 A legtöbbet egy ismerőstől kaptam, aki egy zárt könyvbarát csoport tagja volt. Könyveket digitalizáltak, majd kijavították a szkennelési és egyéb hibákat, ezután megosztották egymás között. Egyfajta Fahrenheit 451, Tűzőrség nélkül.
Eddig legalábbis.

…és csak pár száz forinttal került kevesebbe, mintha papíron vettem volna meg. (Ez ebben az esetben csupán akadémikus kérdés, mert már csak antikváriumban lehet előjegyezni. Hiába, aki átalussza a lehetőséget…)
Talán ezért van, hogy könyvet inkább klasszikus formában veszek. Papíron, bekötve, lapozhatóan, könyvszagúan. (Aztán nemsokára leszakad a födém a súlyuktól)

 Egyszer valami könyvkiadós illető azt nyilatkozta, hogy a könyvek elektronikus változatának drágábbnak kellene lennie, mint a nyomtatott papír alapúnak, és ezért különben is örüljünk, hogy ők - nyilván miután megtépték a szakállukat és megették a család macskáját - engednek az árból. El is magyarázta, de már nem tudom mi volt, mert ekkora nagylelkűségtől könnybe lábadt a szemem és nem tudtam figyelni. Gondoltam is rá, hogy adományt kéne gyűjteni, nehogy éhen haljanak és eltűnjön az e-könyv.
 Azért gondolj csak bele:
 Egy nyomtatott papír könyv is eljut nagyjából az e-könyv formátumig, de aztán kell hozzá mindenféle nagy gép, azoknak áram, meg Dél-Amerika az esőerdőkkel, bátor favágók, tinta, nyomdai munkások, büfé a gyárba, meg ebédlő (konyhás nénik, főleg!), teherautók amik kiszállítják, boltok, ahol eladják… És ezek mind-mind pénzbe kerülnek.
 Az e-könyvet meg felteszik valami szerverre, kifizeted, letöltöd (saját áram, a szervert meg biztos hogy leírják az adóból, mert költség), ennyi. És nem kell másikat gyártani, korlátlanul van. Se papagájt nem kell hozzá ölni, se konyhás nénit felfogadni, se benzint égetni.
 Akkor miért nem kerül sokkal kevesebbe, ha elektronikus? Mert csak.
Utánanéztem azért és azt találtam, valaki azzal indokolt, hogy a papír könyveknek 10% az összes gyártási költsége (tudod, fák, papír, szállítás, ellenméreg a mérges indiánok még mérgesebb nyilai ellen, ilyesmik) de sokkal alacsonyabb a forgalmi adója, így elektronikusan kell többe kerülnie. Elgondolkoztató.
A Zemberek meg alig olvasnak. Se papíron, se sehogy.
 Nem lehet hogy valaki kicsit mohó? Csak egy picit?
…de lehet hogy csak az irodalmi Nobel-díjjal járó pénzt kell összeszedni valahogy.