2019. január 30., szerda

U-4713

"Hölgyem, itt az ideje hogy leváltsam"
Ilyenkor csak az ügyeletes - a kapitány vagy valamelyik tiszt - tartózkodott a hajó vezérlőjében. Egyedül az első tiszt merte nagy ritkán "hölgyem"-nek szólítani bár a nő tudta hogy mindenki csak "Die Dame"-nek hívja a háta mögött.
A kapitány fáradtan felpillantott az első tisztre, és felvillantotta egyik ritka mosolyát. Ezért a mosolyért a személyzet bármelyik tagja örömmel meghalt volna.
A nő a vállára terítette megviselt kabátját és elindult a kabinja felé (egy függönnyel leválasztott beugró - de a többieknek ennyi magánélet se jutott). A hosszú éjszakai szolgálat után nagyon vágyott már egy kis alvásra.
Váratlanul elsötétedett az egész naszád. Csend lett.
…és a csendben meghallotta a sziszegést. A fémfalak között nem tudta megmondani melyik irányból.
- Vízbetörés - kiáltotta ahogy visszafelé futott. Biztonságosan eligazodott a hajóján sötétben is, úgy ismerte minden részét mint a saját tenyerét. Az első tiszt éppen próbálta visszaállítani a főkapcsolót de az egy szikraeső kíséretében ismét felcsapódott.
- Kapcsoljon le mindent, aztán próbálja újból. Határoljuk be a helyet! - a tiszt bólintott, a halvány vészvilágítás kísérteties árnyékokkal borította borostás arcát, ujjai sebesen jártak a különféle pultok között, és a paneleken sorban jelentek meg a megnyugtató fények. Aztán ismét hangos kattanással kialudtak a lámpák.
- Gépház, alsó szint - mondta a parancsnok és kiviharzott az irányítóteremből. Közben sorra érkeztek a személyzet tagjai, igyekezve magukra rángatni egyenruháik darabjait.
 A kapitány elcsavarta a gépház ajtaján a nyitókart és felrántotta a nehéz acélajtót. A spriccelő víz az arcába vágott, egy pillanatra a lélegzete is elakadt a hidegtől és azonnal bőrig ázott, de előredőlve beküzdötte magát a terembe. A vízsugár alá bukott majd vett egy mély levegőt és ismét az ömlő vízsugárba vetette magát. Próbálta feltornázni magát és valahogy elérni az elzáró kereket és magában átkozta alacsony termetét, ami máskor igencsak jól jött a búvárhajón. Ujjai hegyei megérintették a jeges vasat, majd jobb fogást keresett, vakon, lábujjhegyen küzdve, hogy a víz nyomása ne sodorja hátra. Lassan elfordította az elzárócsapot, közben már alig érezte megdermedt kezét, de a víz nyomása lassan lecsökkent majd teljesen el is állt.
Hatalmas sóhajjal nyitotta ki a szemét és gyorsan elzárt még két-három szelepet.
- A gépházat nem lehet visszakapcsolni, kézi szivattyúkat! - kiáltott és vizes ruhájában reszketve rohant visszafelé hogy a legénységhez csatlakozva megpróbálják kiszivattyúzni a beömlött vizet, mielőtt túl késő lenne…

***

…Semmi különös, csak csőtörés volt a pincében és csurom vizesen takarítottam a vizet mostanáig.

1 megjegyzés:

  1. You are simply beautiful, dear ... really well written... and thank you for your translation!

    VálaszTörlés