HÉV. Nem túl modern járművek, még a gyártó országuk is megszűnt már abban a formában. Kisebb-nagyobb hibák előfordulnak rajtuk néha.
Idős, terjedelmes nő utazik és a fejét rázva félhangosan morgolódik. Vastag kabát, sapka teszi gömbölyűvé az alakját*. A huzatról motyog valamit és arról, hogy az mennyire zavarja őt. A mögötte levő ülésnél levő (menetirány szerint mögötte) ablak nincs teljesen bezárva, olyan fél centi hiányzik, gyakorlatilag csak a zár nem akadt be. Rés azonban nem látható.
Némi sóhajtozás után megkéri az ott ülő pár férfit - dolgozni mennek, látszik a ruhájukon - hogy ugyan már, valamelyikük húzza fel az ablakot. Az egyik készségesen ugrik, lehúzza, feltolja, próbálkozik, de látható eredmény nincs, ezért visszaül és folytatja a beszélgetést kollégáival.
A nő tovább morog, szerencsére a munkások leszállnak, gyorsan (Einstein: "Minden relatív") odasiet és ő is ráncigálni kezdi az ablakot.
Sikertelenül.
Hangosan sóhajtozva és a fejét rázva elvonul és leül… az ablak mögötti ülésre…
* Van olyan utas is, aki a téli fagyból felszáll a jó melegre fűtött vonatba, kesztyűben, sapkában, sálba bugyolált arccal, nyakig begombolva - úgy is marad végig - és teljesen lehúzza maga mögött az ablakot, mert hogy neki - teljesen természetes módon - melege van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése