Egy hozzám igen közel álló* személy említette, hogy rémálma volt, erre most ébredtem egy dél-amerikai szappanoperából.
Nem, határozottan tagadom, hogy bármikor néztem volna olyasmiket, ez csakis akkor történik meg velem, ha keresek valami nézhetőt és előtte ilyesmi megy a tévében. Azok a hosszú snittek, ahogy drámai zenével a háttérben csak néznek! Hipnotikus**.
…mindenki csodálatosan nézett ki, és gazdag volt és nagyon kedvesen csevegtek egymással, meg együttérzőn hallgatták a többiek problémáit ("és Maria-Lucia fejfájása miatt későn értünk a partira"); persze belül az összes szereplő romlott volt és mindenféle titkok és gonoszságok lappangtak körülöttük, ahogy kell. A házak (valamiért NEM kastélyokban játszódott a történet) hófehérek voltak, olyan mexikói stílusú lapos tetős épületek, természetesen minimalista stílusban berendezve - tudod, amiről ordít hogy ehhez iszonyú sok pénz kell.
Az egyik főszereplő, fiatal nő, szándékosa felgyújtotta az erdőt, miközben a barátnője (akivel persze majdnem egyformán néztek ki, ugyanaz a színésznő játszotta, más sminkben) éppen benne sétált (valami bizonyíték eltüntetése volt az eredeti oka, de ha így alakult, még jobb).
Aztán átvette az életét
A többiek, valahogy a többiek nem voltak túl sokáig szomorúak az ő eltűnése miatt, de valószínűleg csak a dramaturg (…) nem akart túl sok időt eltölteni ennek a szálnak a kidolgozásával.
Persze a másik nem halt meg, csak csúnyán összeégett, de valami titokzatos alapítvány (mielőtt kiderült volna a hátterük, felébredtem) fizette neki plasztikai sebészetet (= új színésznő) és biztosított neki valami minimális járadékot és egy házat, ami semmivel se volt rosszabb, mint a többi szereplőé.
Az teljesen természetes, hogy bekerült az eredeti társaságba, akik érdeklődve közeledtek hozzá és sajnálkoztak, mert a tűz miatt elfelejtette a teljes előéletét (de minden tudása és képessége megmaradt a múltból), szóval fogalma se volt, hogy ki is volt ő tulajdonképpen (a közelieken azért picit látszik az arcán, hogy de).
A pasik magasak és dekoratívak voltak, és fenyegetően néztek, de semelyik nőnek nem okozott gondot, hogy egyedül maradjon bármelyikkel éjszaka, abban a házban amelyikből éppen most tűnt el titokzatos módon a tulajdonosnő (a pasi gúnyos vigyorral fogadta az illető női hölgyet, és ő közölte az eltűnést), szóval csak a szokásos.
…aztán persze a megújúlt főszereplőnő óvatosan nyomozni kezdett a helyébe lépett másik után, rezzenetlen arccal olvasta a papírokat, amin arról volt szó, hogy milyen dolgaitól (házak, cégek, kocsik, hajók, lovak…) szabadult meg, méltatlan módon… És hogy rendezte át az ő ellopott életét, a bőrébe bújva. Ebből persze egy csomó következtetést levont, és rájött az eredeti titokra, ami miatt az erdőtűzre szükség volt.
Este nem kellene mézeskalácsot enni. Vagy csak kevesebbet, és nem a hókiflik után. És nem a bejgli előtt. És nem is ennyi kólával.
* szerintem nem kölcsönös, de az élet már csak ilyen kegyetlen
** ám lehet hogy ez török sorozatokra jellemző, de azért nem kérek elnézést
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése