U-4713 (Hu/En)

"Hölgyem, itt az ideje hogy leváltsam"
Ilyenkor csak az ügyeletes - a kapitány vagy valamelyik tiszt - tartózkodott a hajó vezérlőjében. Egyedül az első tiszt merte nagy ritkán "hölgyem"-nek szólítani bár a nő tudta hogy mindenki csak "Die Dame"-nek hívja a háta mögött.
A kapitány fáradtan felpillantott az első tisztre, és felvillantotta egyik ritka mosolyát. Ezért a mosolyért a személyzet bármelyik tagja örömmel meghalt volna.
A nő a vállára terítette megviselt kabátját és elindult a kabinja felé (egy függönnyel leválasztott beugró - de a többieknek ennyi magánélet se jutott). A hosszú éjszakai szolgálat után nagyon vágyott már egy kis alvásra.
Váratlanul elsötétedett az egész naszád. Csend lett.
…és a csendben meghallotta a sziszegést. A fémfalak között nem tudta megmondani melyik irányból.
- Vízbetörés - kiáltotta ahogy visszafelé futott. Biztonságosan eligazodott a hajóján sötétben is, úgy ismerte minden részét mint a saját tenyerét. Az első tiszt éppen próbálta visszaállítani a főkapcsolót de az egy szikraeső kíséretében ismét felcsapódott.
- Kapcsoljon le mindent, aztán próbálja újból. Határoljuk be a helyet! - a tiszt bólintott, a halvány vészvilágítás kísérteties árnyékokkal borította borostás arcát, ujjai sebesen jártak a különféle pultok között, és a paneleken sorban jelentek meg a megnyugtató fények. Aztán ismét hangos kattanással kialudtak a lámpák.
- Gépház, alsó szint - mondta a parancsnok és kiviharzott az irányítóteremből. Közben sorra érkeztek a személyzet tagjai, igyekezve magukra rángatni egyenruháik darabjait.
 A kapitány elcsavarta a gépház ajtaján a nyitókart és felrántotta a nehéz acélajtót. A spriccelő víz az arcába vágott, egy pillanatra a lélegzete is elakadt a hidegtől és azonnal bőrig ázott, de előredőlve beküzdötte magát a terembe. A vízsugár alá bukott majd vett egy mély levegőt és ismét az ömlő vízsugárba vetette magát. Próbálta feltornázni magát és valahogy elérni az elzáró kereket és magában átkozta alacsony termetét, ami máskor igencsak jól jött a búvárhajón. Ujjai hegyei megérintették a jeges vasat, majd jobb fogást keresett, vakon, lábujjhegyen küzdve, hogy a víz nyomása ne sodorja hátra. Lassan elfordította az elzárócsapot, közben már alig érezte megdermedt kezét, de a víz nyomása lassan lecsökkent majd teljesen el is állt.
Hatalmas sóhajjal nyitotta ki a szemét és gyorsan elzárt még két-három szelepet.
- A gépházat nem lehet visszakapcsolni, kézi szivattyúkat! - kiáltott és vizes ruhájában reszketve rohant visszafelé hogy a legénységhez csatlakozva megpróbálják kiszivattyúzni a beömlött vizet, mielőtt túl késő lenne…

***

…Semmi különös, csak csőtörés volt a pincében és csurom vizesen takarítottam a vizet mostanáig.

****

"Lady, it's time for shift change"

In this time, only the duty officer - the captain or an officer - was at the ship's control.

Only the first officer dared to call a "lady" rarely her, although the woman knew that

everyone called "Die Dame" behind her.

The captain tiredly looked up at the first officer and flashed one of his rare smiles. Any

member of the staff would have died for that smile.

The woman put on her shoulder with a worn uniform-coat and headed to her cabin (only a

place, separated by a curtain - but the others didn't have so much privacy). After a long

night's service, she longed for a little sleep.

Unexpectedly, the whole u-boat darkened. It was silence.

… And heard the hiss in silence. She couldn't know which direction, between the metal walls.

"Waterbreak," she shouted as she ran backwards. She safely moved in her ship in the dark,

knowing all it's parts as her own palm. The first officer was just trying to reset the main

switch, but that flipped up again with sparks.

- Turn off everything, then try again. Limit the place! - The officer nodded, the pale

emergency lighting with spooky shadows covering his unshaven face, his fingers sweeping

across the various counters, and the rows of reassuring lights appeared on the panels. Then

the lights went out again with a loud click.

"Machine house, lower level," the commander said and runned out from the control room.

Meanwhile, the crew members arrived, trying to pull on their uniforms.

 The captain twisted the opening lever on the door of the engine room and pulled the heavy

steel door. Squirting water fell into her face, her breath stuck in the cold for a moment,

and immediately soaked in the skin, but fought forwards into the room. She fell under the

water jet and took a deep breath and threw herself back into the jet of water. She was

trying to get himself up and somehow reach the shut-off wheel and cursed her low stature,

which at other times came very well on the dive boat. The tips of her fingers touched

the icy iron, then looked for a better grip, blindly on tiptoe, so that the

pressure of the water would not roll back. Slowly she turned the shut-off valve, but she

could hardly feel her hands froze, but the pressure of the water slowed down and stood

completely.

She opened her eyes with a huge sigh and quickly shut off two or three more valves.

- The engine room cannot be switched back on, manual pumps! - she shouted and ran back in

her wet clothes to join the crew trying to pump out the water before it was too late…

***

… Nothing special, just a pipe break in the basement of my house and I worked there in wet

clothing until now.