Stéphane Mallarmé: Herodiade (részlet)

"O miroir !

 Eau froide par l'ennui dans ton cadre gelée

Que de fois et pendant des heures, désolée

Des songes et cherchant mes souvenirs qui sont

Comme des feuilles sous ta glace au trou profond,

Je m'apparus en toi comme une ombre lointaine,

Mais, horreur ! des soirs, dans ta sévere fontaine,

J'ai de mon reve épars connu la nudité !"

"Ó, tükör!                                                                       "Ó, tükör!

Víz, mely a rámák közt a bútól megfagyott,                  Unalmában fagyott hideg víz keretedbe,

Jaj, hányszor keresem, míg ájult-bús vagyok                 hányszor, s órákon át álmomba keseredve

Álmom s emlékem itt, órákig, mint zavart                        az emlékeimet bogoztam, jég alatt

        És csorba jég alatt sötétedő avart.                             a mélységes mederfenéken lombokat - 

        Te benned messze árny vagyok én magam is,           benned, mit messzi árny, magamnak is derengtem,

S jaj! vannak estek, hogy látom milyen hamis,                  e este, borzalom, rideg forrásvizekben

            Üres az álmom is e zord patak jegén!"                      megláthattam, kusza álmom mily meztelen." 

(Kosztolányi Dezső fordítása)                                            (Rába György fordítása)