(Újabb adalék az évi rendes, decemberi napforduló éjjelén megtartott találkozóra készülő listához, avagy "Hogyan voltam rossz az évben")
Befejezték a vásárlást, már csak nézelődtek a hipermarket sorai között.
- Idenézz, robotporszívó! - kapta fel S. a szögletes élű, fekete, lapos hengert. - De ronda szegény! Működik?
- Biztos hogy nem. Szerintem tedd le.
A lány megfordította az igényesnek nem nevezhető külsejű készüléket és elég kevés bizalommal vizsgálgatta az alján levő érzékelőket. És - természetesen - bekapcsolta.
A porszívó felzúgott, S. elmosolyodott és letette a dobozhalom tetejére. Barátnője szeme elkerekedett:
- Nem esik le?
- Nem kéne neki...
Pár percig mindketten elbűvölten figyelték az apró helyen izgő-mozgó szerkezetet.
- Na ez jó, de vajon hogy takarít?
- Próbáljuk ki! - vágta rá S. lelkesen és letette a földre, egy kupac nikecell-morzsa közelébe.
...a kis gép egy pillanat alatt bevágtatott a polc alá.
Egymásra néztek.
- Izé... - mondta a visszafogottabb lány. - Hogy szeded ki?
- Sehogy, majd kijön. Biztos van ott valami válaszfal, vagy akármi... - vont vállat S. nem túl nagy meggyőződéssel, de közben azért megkerülte a polcot. A robot épp akkor tűnt el a következő sor alatt.
S. felnevetett: - Ez nagyon gyors, bár mintha kerülné a koszosabb helyeket! Inkább menekül!
Felsóhajtott és a negyedik sorban járva felkapta a felbukkanó és lelkesen zúgó robotot.
"Mi a fenét művelek? Öregszem, vagy mi?" - gondolta, miközben kikapcsolta a gépet és visszavitte a helyére - "Régebben inkább elengedtem volna legalább egy másikat és itthagyom őket, hadd játsszanak egymással a kis drágák."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése