2017. szeptember 13., szerda

"Elmepalota" / "Mind palace"

"Well, Dr. Watson..." - Sherlock Holmes -

…szóval, képzelj el egy hatalmas raktárt. Láttad a "Titkok könyvtárát"?


Na de kérlek! Ez itt egy KÖNYVTÁR!
Picit több káoszt...

"Nemzet aranya"?

Nem, nem, kevesebb fénnyel.

…és legyen az egész jóval nagyobb!

  Mindenesetre nem látszanak a falak, a hely nagyrészt homályba burkolózik. Különféle ládák, dobozok, többé-kevésbé letakart holmik kupacai mindenfelé. Egyes halmok gyanúsan vagy esetleg hátborzongatóan ismerősnek tűnnek, mások szürke porral borítva, azonosíthatatlanul olvadnak össze a padlóval. Vannak dolgok, amelyek mintha saját fénnyel sugároznának, vannak amik mocorognak, alakot váltanak, de olyan helyek is akadnak, melyek sötétebbek a saját maguk által vetett árnyékoknál is.
 Igen, árnyékok. Különös szögekben, vagy éppen a tárgyak körül zavaróan fekete tócsákat alkotva, remegve vagy éppen magukban, ottfelejtve, egy üres terület széléhez tapadva.
Tetszik a hely? Ilyen a fejem belülről. Nem juthatok be, csak egy kis ablakon keresztül figyelhetem, mi történik odabent.
 Egy apró alak mozog az összegyűjtött, szétszórt, összekeveredett, véletlenül odakerült holmik között és néha-néha kihalász valamit és odahozza megmutatni. Tudja hogy mit szeretnék, de hiába, vagy megtalálja az általam óhajtott dolgot, emléket, érzelmet, vagy pedig egészen mást tesz le elém. El kell fogadnom amit kaptam, mert lehet hogy legközelebb üres kézzel tér vissza.
…és ahogy múlik az idő, az alak egyre lassabban mozog, egyre szeszélyesebb, míg egyszer majd egyáltalán nem válaszol majd a hívásomra.
És lecsapja az ablakot…