Elhúzza a szavakat, szeret a középpontban lenni:
"…kérlekszépen, és egyszer vettem egy kerámialapos tűzhelyt, tudod, azt a laposat… meg egy sütőt is hozzá. Aztán, vagy három év múlva volt egy barátnőm… Ági volt a neve.
Na és egyszer vendégek voltak, rokonok vagy a lány szülei, nem lényeg, és Ági kitalálta hogy majd ő süt valamit. Közben kint beszélgettünk az erkélyen és egyszer csak mondja valaki hogy "te, mi ez az istentelen füst?". Nézzük ám, ömlik a sütőből mindenhol, rohanok be… hát, benne volt még a kézikönyv, meg a jótállás a nejlonzacskójában, ott füstölt meg égett meg olvadozott az egész, mert még úgy volt minden ahogy megvettem.
Na, ilyen konyhatündér vagyok én.
…ne már, ezt csak nektek mondtam el, bizalmasan, nehogy már elmeséljétek másoknak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése