Succubus

(„succuba” – sub+cubare – „aláfekvő”)

 Tükör ő, igen, de torz tükör. Nem a valóság, mit mutat, hanem az, amit legjobban szeretnél látni. Kísértő, démon, Lilith lánya, vágykeltő. És még sokkal több. Bármit megtehet és meg is tesz, nem gátolják erkölcsök. Eleme a tűz, de a szíve jég. Szája forró, ám lelke üres. Ad a tüzéből, ám halandót az a tűz elemészti.
Úgy véled, alávetett? Kiszolgáltatott, a segítségedre van szüksége? Védtelen? Törékeny? Azt gondolod hogy te irányítasz? Az ellenkezője, istennő, aki leereszkedett hozzád? Felejtsd el. Ámítás az egész.

 Lehet, hogy ártatlan lányka, aki hosszú szempillái alól szégyenlősen mosolyog rád, szőke copfját csavargatva közben. Lehet cserkészlány, aki otthon készített süteménnyel házal, és az utolsó dobozzal csönget be hozzád…
…vagy éppen egy bárban ül, a pultnál, koktélt iszik, hosszú vérvörös körme a pohár szélén köröz lassan, unottan. Körme színéhez illő talpú Louboutin cipője sarka (Paták? Ugyan! Bár… ha azt szeretnéd, miért ne?) hosszú lábszára meghosszabbítása, amin akaratlanul végigsiklik a szemed. Bár tudod, hogy esélytelen vagy, de mégis… valamiért érzed, hogy meg kell szólítanod.
 De lehet, hogy a szomszédodba nemrég beköltözött jó harmincas nő, aki délutánonként kocogni jár és mindig éppen a te kerítésednél áll meg nyújtani.
 Vagy bajba került, és csak rád számíthat: üldözői mindjárt ideérnek; piheg és hatalmas, ártatlan szemekkel néz rád.

 Csak annyi biztos, hogy ő miattad van éppen ott. Neked rendeltetett, csakis neked. Rád, a te igényeidre szabva.
 Ő az, akire egész életedben vártál. Aki figyeli minden vágyadat és természetesen be is teljesíti azokat. Akivel megoszthatod minden titkodat.
 Ahogy egyre jobban megismered, úgy nyílsz meg előtte. És egyre kevésbé érzed bűnösnek azt, amit eddig mélyen magadba temettél. Tudod hogy ő megért és részt vesz mindenben, sőt, támogat is és újabbnál újabb lehetőségeket tár fel előtted. Olyanokat, amikre nem is mertél gondolni, de most vele könnyedén megvalósíthatod.
 Egyre inkább függővé válsz, nem veszed észre – és ha mégis, nem érdekel, ez vegytiszta szerelem, kölcsönösség – hogy már nem tudsz nélküle élni, ha nincs veled, csak rá gondolsz.
 És mikor már semmiféle bűnt nem érzel bűnnek, mikor már ő lesz mindened, életed értelme… elragadja a lelked és otthagy egyedül a teljes sötétségben…