2016. április 15., péntek

Civilizáció (18+)

A következő szövegben trágár szavak lehetnek illetve vannak is. Ha ez zavar, ne olvasd tovább, kérlek!


Vasútállomás. Várakozom és próbálok az árnyékba húzódni. Nem messze tőlem középkorú férfi, régi, barna bőrtáskáját markolja. Hatvanas évek, akkor lehetett ilyenekkel látni a melósokat. Világosbarna, megviselt darab, két csatján elszíneződve kunkorodik a bőr. Akkoriban zsíroskenyér, esetleg egy félig kiürült üveg lapult benne. Most – ki tudja. Esetleg ugyanaz.

A férfi rám néz, látom hogy pörögnek a fejében a gondolatok. Szinte érzem, hogy valamit keres. Furcsa a tekintete: talán ivott? Szemezünk pár másodpercet, elfordul. Lemondott rólam. Hm…

Pár tizenéves fiatal érkezik, nyilvánvalóan valamiféle vizsga – valószínűleg próbaérettségi – után. Eléggé fel vannak pörögve, de ez ilyenkor teljesen érthető. Felszabadultan beszélgetnek, nevetnek, széles taglejtésekkel egészítik ki mondandójukat. A nap is süt, hurrá.

“…kihúztam a tételt, megnéztem.. és FOGALMAM SE volt, hogy mit mondjak. Károly Róbert?? Ne már!” “Ó, az nekem kellett volna! Pont tegnap néztem bele..” “Na de KÁROLY RÓBERT? Miért nem a tatárjárás vagy valami…” “…lehetett volna sokkal rosszabb is… mittomén… Felvilágosodás…”

A férfi hirtelen feléjük fordul. Cél befogva.

“Ne hangoskodjatok itt, itt hölgyek is vannak” – int a mellette álló, egyébként teljesen közömbös nő felé. Alapból sokkal hangosabb mint a fiúk, de tudja fokozni. “Csend legyen mert széétbaszom a szátokat!”

A fiatalok megdöbbennek, azonnal elhallgatnak. Nevetni ugyan nem mernek, de feszül a szájuk rendesen. A harcias illető háta mögül gonoszul a fiúkra vigyorgok. Észreveszik, nem könnyíti meg a dolgukat…

“Másnak is voltak vizsgái, nekem is…de széétbaszom a szátokat… voltam vizsgázni én is, felsőfokú végzettségem van! Nem lehet így viselkedni, hölgyek előtt…”

A nevezett hölgy mostanra már legalább annyira zavarban van, mint – valószínűleg – a férfi szerint a fiataloknak kellene. A többi utas jól szórakozik, biztonságos távolban.

A férfi már üvölt “Ezt abba lehet hagyni…a barátnőtök majd jól szééjjelbassza a szátokat! Ha így kiabáltok. Szééjjelbassza, meglátjátok!” Szúrósan, felháborodva néz a döbbenten elcsendesedett fiatalságra, kissé előretolja az arcát. Majd a jól végzett munka tudatával elfordul: ismét rend lett a világban. A nőhöz fordul “Elnézést, talán nem kellett volna ennyire… de nem lehet így viselkedni!”


…mikor elindul, kicsit ívben mozogva, próbálja bemérni magát mint a felszálló postagalambok. Egy percig fogalma sincs, melyik oldalra érkezik a vonata…