2018. február 1., csütörtök

A kígyó szeme*


 Amikor felszállt a vonatra, még egészen normálisnak tűnt, persze csak ha belevesszük a korai időpontot (hajnali négykor BÁRHOVÁ utazni? Nooooooormális?) és a gyorsan ellenőrzött bolygóállásokat - Mars a Skorpióban -, még csak ez kellett…
 Valamiért két állomáson keresztül sikeresen elfojtotta belső energiáit, de ezután kitört belőle a valódi természete. Elővett valahonnan egy telefont és a szerencsétlen készüléket zsebrádióként a füléhez szorítva (nem elég erősen, szerintem) annak minden elérhető hangerejével roma lakodalmast kezdett hallgatni. Majd énekelni is, egy Megasztár-előválogatóból kiesett önjelölt zseni tehetségével és határozottságával ("Én jó vagyok, csak a szemét zsűri nem érti a művészetemet"). A "ZS mínusz" szintű, aluljárós-szintis-dobgépes kategóriájú izék között a nosztalgiától könnyes szemmel ismertem fel egy régi dal nőiből férfivé igazított változatát* amit utoljára harminc éve hallottam, tábortűznél énekelve. Már akkor is pocséknak tartottam.
 Picivel, de alig kibírható idővel később ezen dolgok elkövetője felszedelőzködött és az ajtónál folytatta áldozatosnak nem tekinthető cselekedetét. Hurrá, remény.
De nem. Annyi változott csak, hogy onnantól kezdve időnként elégedetten végigpillantott kényszerű közönségén. Ha elismerésre várt, mehetett volna a tehetségkutatóba is. A zsűritagok mégis csak kevesebben vannak, mint az utasok reggelenként, szóval humánusabb lett volna (Hoppá, a feltételezett zsűritagoktól most érkezett egy tiltakozó levél, nem is értem hogy).
…és természetesen a végállomásig utazott. Szerencsémre onnan már van más útvonalam is.

Második dobás

 A nap szépen indult. Nem mondom hogy madárcsicsergés is lett volna, azoknak van annyi esze, hogy ilyenkor még alszanak. A bagoly meg a denevér viszont nem csicsereg vagy énekel. Mosómedvék sem szöszmötölnek a szemeteskukáknál, mint nálunk kevésbé szerencsésebb helyeken.
A vonat látszólag rendben. Csak a szokásos törzsközönség, ezért a könyvembe mélyedek ("Domos servorum dicimus animal mortale thesis lamia et", Bernardus testvér műve, első kiadás, esetleg később megbeszéljük). Ez a nyugalom egészen a második állomásig tartott***. Nem, nem kelt fel a Nap. Rosszabb.
 A fejem felett megszólalt (majdnem azt írtam "felcsendült", még mindig hatás alatt vagyok, bocs) az ismerős lakodalmas.
Azt hittem, a múltkori megesett-lányos volt mindennek az alja, de nem. Most régi és nyálas diszkózenék mentek, a szokásos roma stílusban éneklős feldolgozásban. Vagy inkább lerontásban.
 Üdvözült (illetve gonosz) mosollyal a táskámba nyúltam, miközben a velem szemben ülők tekintete üvegessé vált, elővettem a fülhallgatómat és a lejátszót. Belenyomtam a fülembe (nem a lejátszót).
 @#%!! (ez az, amikor a képregényekben valaki csúnyát mond, vagy -gondol). Az átkok miatt, amikre akkor gondoltam, ott lent azonnal felterjesztettek a "Hónap dolgozója" címre, és gyorsan oda is ítélték, mert tudták hogy senki sem versenyezhet ezzel a pár kifejezéssel. Néhánynak közülük csak pár kihalt nyelven lett volna értelme, az azokat használó civilizációk éppen hasonlók miatt hullottak alattuk megnyíló fortyogó vulkánok kráterébe, süllyedtek az óceánba, avagy váltak kővé, sóvá, bármi mássá ami ciki, ajkukon a befejezetlen szavakkal, kinek-kinek érdemei és hitvilága szerint.
Az érintett egy körből kimaradt jó pár körrel lejjebb került a jól megérdemelt helyén, ahol és ahogy a jó Dante megírta volt.
Igen, az elemek.



* "Snake eye", kígyószem: van egy kockajáték, ahol a két kockával dobott dupla egyest hívják így. Nyerő dobás.
Mindenhol máshol, egy kockával, nem ennyire jó. Sőt. Megismételve főleg nem.

** Az egyes szám első személyben előadott, kissé tanmese stílusú eredeti dal arról szól, hogy az illető lány egy szép nyári napon megismerkedik egy "csini-csini huligán" sráccal, akivel némi alkoholos italok elfogyasztása után (erre, ahogy emlékszem, csak következteni lehet) kellemes éjszakát tölt együtt. Reggel, fejfájással (na ugye!) ébredve a lány konstatálja az illető teljes hiányát (jellemzően fogalma sincs, ki lehetett). Majd, kilenc hónap múlva, némi időzavarral "újra itt a nyár" és egy nem megfelelően kezelt gólya, mint szimbólum, meghozza az apró "csini-csini huligánt". Namármost ha ugyanez férfi főszereplővel történik, a madár emlegetése teljesen irreleváns.
Nem is tudom, hogy szólna ugyanez az olaszoknál vagy a franciáknál. Káposztával biztos sokkal vidámabb.

*** A település - többek között - a közelében található, csökkent képességűeket ápoló intézetéről híres. Egyszer együtt utaztam a Szondi-tesztben szereplő összes emberrel. És velük volt a jó doktor úr is, mint felügyelő. Ők is ott szálltak le.