Közbevetőleg / Meanwhile (EN)

 Tiszta ciki egy saját írástól a könnyekig meghatódni, nem?

…öööö… egy barátommal történt meg…

It's pure cheesy to be moved to tears by one's own writing, isn't it?

…err… happened to a friend of mine…

„Ne fogjon senki könnyelműen / A húrok pengetésihez!”* - „Let no one with a languid finger / dare to sweep the strings today!”* (EN)

 Mottó: A költő sétál a szerelmével a parkban és a lány egyszer csak megszólal: „Látod milyen szép a naplemente?”. A költő felsóhajt „Drágám, kérlek most ne beszélgessünk munkáról!”

 Életének bizonyos szakaszában nyilvány mindeki szeretett volna költő lenni. Remek dolognak tűnik hősök tetteit megénekelni és ezzel örökre beírnia a nevét a történelembe, vagy a színpadon – esetleg egy múzeum lépcsőjén – elszavalt vers után szerényen lehajtott fejjel fogadni a rajongók ovációját, viszont érdemes tisztában lenni az ezekkel járó kisebb-nagyobb kellemetlenségekkel is. A következőkben ebben szeretnék segítséget nyújtani néhány jótanáccsal:

- El kell döntened, hogy a műveid pusztán a szépséget kívánják megmutatni, vagy műveiden keresztül fel szeretnéd emelni a szavad az emberiség, erkölcsök, elnyomottak, kihalóban levő állatfajták vagy lecsúszott és lezüllött alakok (szélsőségesebb esetben ezek mindegyike, egy időben) védelmében. A választást természetesen az adott környezet is nagyban befolyásolhatja: egy forradalom hevében például nem biztos hogy az emberek túlzottan vevők egy vidám nyuszikákról szóló versre.

- Gondolati mélység. Nehéz terep, mint egy vékony kötélen egyensúlyozni egy szakadék felett, alant éhes krokodilokkal és tettre kész kritikusokkal. Ha a verselésed túl egyszerű, könnyedén boldog anyukák imádatának tárgyává válhatsz, gazdagon, mint bugyuta gyermekversek írója (Ebben az esetben válassz megfelelő művésznevet: Kálkápolnai Zsigmond helyett mondjuk… valami Zsuzsi. Vagy Évi. Szabó Ági, például). Viszont egy kellően mély mű, különösen ha szándékosan homályosan fogalmaztál (és aljasul, önző módon semmiféle támpontot nem adtál a pontos értelmezéshez) átszellemült fíloszok állandó témájává tehet. Ez szintén vezethet anyagi jóléthez de ugyanakkor – a közönség miatt – masszív alkoholizmushoz is. Tehát inkább találd meg a középutat.

- Írd le, felejtsd el egy hétre és olvasd el újból. Ha még akkor is remekműnek tartod, csak akkor dőlj hátra.

- Mindig minden művedhez írj magyarázó jegyzeteket! Természetesen ezeket nem jelenteted meg, az utókornak szólnak: mire is gondolt a költő? Hacsak nem akarod másnaposan, fejfájástól gyötörve papírra vetett panaszaidat később harci lobogókra hímezve viszontlátni. És gondolj szegény iskolás gyermekekre is, akiknek örökre elveheted a kedvét az értékes irodalom élvezetétől és inkább brazil szappanoperák rajongójává – vagy szélsőséges esetben kritikussá - nyomoríthatod őket.

- Kerüld el a csatatereket. Utólag nagyon jól hangzik a hősies kirohanás, de ott, helyben biztos hogy teljesen hülye ötletnek fogod látni. És természetesen igaz, hogy „a toll erősebb a kardnál”, de előfordulhat, hogy a veled szemben álló, dühös és kardos pasasnak semmi érzéke sincs az irodalomhoz. Esetleg nem is beszéli a nyelvedet. Vagy szappanopera rajongó, esetleg kritikus.

- Múzsák, hm. A múzsák kegyeltjének lenni jó dolog, de persze vannak veszélyei. Ha az illetőt nem Polyhymniának vagy Eratónak hívják, lehetséges hogy a hölgy férje lesz a kardos pasas az előző pontból.

- Óvatosan a nevekkel! Boldoggá tenne-e a tudat, hogy a szeretettel tökéletesre csiszolt művedből durván kiragadott (és rosszul idézett!!!) sorok különféle teljesen idióta képekkel együtt névnapi üdvözlő képeslapokon szerepeljenek? Valamint sosem tudhatod, később ki és mit vesz magára. Itt van például Weöres Sándor „Alva jár az Orbán…” kezdetű verse. 

- Sose add fel! Ha végül felismered, hogy tökéletesen tehetségtelen vagy, még Te is lehetsz menő kritikus. Ennek is vannak előnyei – nem kell értened az irodalomhoz, nem kell hogy elveid legyenek és hasonló rajongói táborod lehet mint egy rendes költőnek. Dolgozhatsz csapatban, míg költőnek lenni magányos műfaj. És ha ők, akik a célkeresztedbe kerültek figyelmesen elolvasták és megfogadták az előzőekben leírtakat, még az a veszély se fenyeget, hogy igaztalannak érzett kritikáid nyomán komolyabban inzultáljanak. Tudod, Te vagy a dühös pasas, a karddal.

- És végezetül: lehetséges, hogy bár Te vagy A Költő, viszont a környezeted egyáltalán nem ért meg, így szegénységben tengeted életedet és ismeretlenül halsz meg, verseid halmaival körülvéve, ám egy mosollyal az arcodon, tudván, hogy az utókor méltányolni fogja a művészetedet. Megérdemelsz egy főhajtást – ám az előző soraim egyáltalán nem neked íródtak…

***

Motto: The poet is walking with his love in the park and the girl suddenly says: "Do you see how beautiful the sunset is?". The poet sighs "Darling, please don't talk about work now!"

At some point in it's life, everyone wanted to be a poet. It seems like a great thing to sing the deeds of heroes and write your name forever in history, or to humbly accept the ovation of the fans with your head bowed after a poem recited on stage - perhaps on the steps of a museum - but it is worth being aware of the minor and major inconveniences that come with it. In the following, I would like to help you with some good advice:

- You have to decide if your works want to show beauty only, or if you want to raise your voice through your works in defense of humanity, morals, oppressed, endangered animal species or slipped and fallen figures (in the more extreme case, all of these, at the same time). Of course, the choice can also be greatly influenced by the given environment: in the heat of a revolution, for example, people may not be overly receptive to a poem about happy bunnies.

- Depth of thought. Difficult terrain, like balancing on a thin rope over an abyss with hungry crocodiles and ready-to-move critics below. If your poetry is too simple, you can easily become the object of adoration of happy mothers, richly, like a writer of silly children's poems (In this case, choose a suitable stage name: instead of Zsigmond Kálkápolnai, let's say... something like Suzy. Or Evie. Angie Smith, for example). On the other hand, a sufficiently deep work, especially if you have written it deliberately vaguely (and in a mean, selfish way have not provided any clues to the precise interpretation), can make it a permanent topic of haunted philosophers. This can also lead to material well-being, but at the same time - because of the audience - to massive alcoholism. So find the middle ground instead.

- Write it down, forget it for a week and read it again. If you still think it's a masterpiece, sit back.

- Always write explanatory notes for each of your works! Of course, you don't publish these, they are for posterity: what was the poet thinking? Unless you want to see your complaints written down on paper with a hangover, tormented by a headache, later embroidered on battle flags. And think of the poor school children, who you can forever discourage from enjoying valuable literature and instead turn them into fans of Brazilian soap operas - or, in extreme cases, critics.

- Avoid the battlefields. In retrospect, the heroic rush sounds great, but there, on the spot, you will surely see it as a completely stupid idea. And of course it's true that "the pen is mightier than the sword", but the angry guy with the sword might not have any sense of literature. Maybe he doesn't even speak your language. Or a fan of soap operas, maybe a critic.

- Muses, um. Being at the mercy of the muses is a good thing, but of course there are dangers. If the person's name is not Polyhymnia or Erato, it is possible that the lady's husband will be the swordsman from the previous point.

- Be careful with names! Would it make you happy to know that lines roughly copied (and misquoted!!!) from your lovingly polished work appear on name day greeting cards together with various completely idiotic pictures? Also, you never know who and what he will take on later. Here is, for example, a poem by Sándor Weöres beginning with "Orbán is sleepwalking..."**

- Never give up! If you finally realize that you are completely untalented, even you can be a cool critic. This also has advantages - you don't have to understand literature, you don't have to have principles and you can have a similar fan base as a regular poet. You can work in a team, while being a poet is a solitary genre. And if those who are in your crosshairs have carefully read and accepted the above, there is no danger that they will insult you more seriously as a result of your unfair criticism. You know, you're the angry guy with the sword.

- And finally: it is possible that although you are The Poet, your environment does not understand you at all, so you live your life in poverty and die unknown, surrounded by piles of your poems, but with a smile on your face, knowing that posterity will appreciate your art. You deserve a bow - but my previous lines were not written for you at all...

(for Judy, with love :) )

* Petőfi Sándor: A XIX. század költői – Sándor Petőfi: The Poets of the Nineteenth Century

** Weöres Sándor: Orbán 

"A Holdon örök éj, Szakmailag tökély"* / "Eternal night on the moon, Professionally perfect"* (EN)

 Van egy remek film, az a címe hogy "Életvonat". Röviden: a németek elkezdték kitelepíteni a zsidó falvakat ám az egyik faluban azt találták ki, hogy ők is szereznek egy vonatot és eljátsszák hogy kitelepítik saját magukat és elmennek Palesztínába.

Ehhez viszont kell egy mozdonyvezető. Beküldenek valakit a városba, visszaérkezik egy fiatalemberrel. A rabbi végignéz rajtuk:

- Ő mozdonyvezető?

- Nem, de nagyon szeretne az lenni. A közlekedési minisztériumban dolgozik.

- Na de tud vonatot vezetni?

- Ööö... nem, de van egy könyve: "Mozdonyvezetők Kézikönyve"

...mire a többiek körülöttük:

- Hurrá, van mozdonyvezetőnk!

Hogy ez miért jutott eszembe?

Szeretett Kormányunk a "háborús vészhelyzetre tekintettel" rendeleti úton kormányoz:

- A "D" tipusú busz jogosítványhoz eredetileg "C" (tehergépkocsi) jogosítvány és pár év gyakorlat kellett, ami érthető, mert embereket szállít. Most éppen nincs elég buszvezető, de teherautó sofőrökben sem bővelkedünk.

Semmi probléma! Hoztak egy rendeletet, hogy "B" (személygépkocsi) jogosítvánnyal is el lehet végezni a "D" tanfolyamot.

- Nincs elég tanár, főleg szaktanárok hiányoznak Persze, nincsenek megfizetve, és még a jogaikat is eléggé megnyírbálták.

Semmi gond! Bármilyen tanár taníthat bármit! Tornatanár matekot! Informatika tanár....őőő az nincs...

Ráadásul bevezették a "Honvédelmi Ismeretek" című izét, amit hivatásos katonák tanítanak. Vagy majd a többi tárgyat is ők fogják.

- Nincs elég gyógyszerész.

Probléma? Nem! Nem kell gyógyszerész a patikákba, elég ha egyikük elérhető telefononn, 15 percen belül.

Látom a jövőt:

- Szeretne betegeket operálni? Fogat húzni? Nem kell végzettség, elég a szándék! Rendelőintézeteink és kórházaink várják szeretettel!

- Pilóta szeretnél lenni? Szigorú feltételeknek kell megfelelni: legalább 20 óra gyakorlat bármilyen repülőgépes játékban. Vagy legalább három repülőgéptípus felismerése fényképről.

- Lemondott egy parlamenti képviselő**, esetleg elhalálozott? Nem szavazott a Kormány mellett? Semmi gond,  nincs szükség a pénzpocsékoló választásokra, Kormányunk kijelől helyette egy hozzá hű másikat!

Lényeg, hogy még mindig ez itt a legerősebb demokrácia a világon és itt nő legjobban a gazdaság!***

******

There is a great movie called "Train of Life". In short: the Germans started to evict the Jewish villages, but in one village they invented that they would also get a train and pretend to evict themselves and go to Palestine.

But for this you need a train driver. They send someone into the city, he comes back with a young man. The rabbi looks over them:

- Is he a train driver?

- No, but he really wants to be. He works for the Ministry of Transport.

- Can he drive a train?

- Er... no, but he has a book: "Train Drivers' Handbook"

...while the others around them:

- Hooray, we have a train driver!

Why did this come to mind?

Our Beloved Government governs by decree "in view of the war emergency":

- The "D" type bus license originally required a "C" (truck) license and a few years of experience, which is understandable because it transports people. Right now there aren't enough bus drivers, but we don't have an abundance of truck drivers either.

No problem! A decree was passed that the "D" course can also be completed with a "B" (car) driver's license.

- There are not enough teachers, especially specialist teachers. Of course, they are not paid, and even their rights have been cut quite a bit.

No problem! Any teacher can teach anything! Gym teacher maths! Informatics teacher....hey there is no...

In addition, they introduced the "Knowledge of National Defense" course, which is taught by professional soldiers. Or they will take the other items as well.

- There are not enough pharmacists.

Problem? No! You don't need a pharmacist in pharmacies, it's enough if one of them is available by phone within 15 minutes.

I see the future:

- Would you like to operate on patients? Pulling teeth? You don't need a degree, just the intention! Our clinics and hospitals welcome you!

- Do you want to be a pilot? Strict conditions must be met: at least 20 hours of practice in any aircraft game. Or recognizing at least three types of aircraft from a photograph.

- Has a Member of Parliament resigned** or died? Didn't you vote for the Government? No problem, there is no need for money-wasting elections, our Government will nominate another one loyal to it instead!

The point is that this is still the strongest democracy in the world and the economy is growing the best here!**

* Amorf Ördögök - Betyár a holdon (Outlaw on the Moon) (music)

** Ez csak sci-fi történetekben fordul elő, vagy a hanyatló Sorosista Nyugaton

     This only happens in science fiction stories or the declining Sorosist West

*** Minden publikus szövegbe kötelezően beleírandó kitétel

       Mandatory clause to be included in all public texts

Vörös / Red (EN)

Vörös

  Egyszer volt, hol nem volt, túl az Óperencián.
…a haja fekete volt, mint az ében, az ajkai vörösek, mint a vér, a bőre fehér, mint a hó…
Nem, ez egy teljesen másik mese.
  Eszedbe jutott bármikor, hogy - bár a figyelmeztetés ellenére az erdőn keresztül ment - a lánynak út közben semmi baja nem esett?
És az, hogy a rövidebb úton haladt, a farkas mégis jóval előtte ért oda?
Elgondolkoztál bármikor azon, mi lett volna ha a lány mégis inkább a biztonságos utat választja?
   De ez most nem az a történet…

***

   Piroska vidáman lépdelt a nagymama háza felé vezető úton. Az enyhe tavaszi szél játékosan bele-belekapott a ruhájába. A kellemes idő ellenére a köpenye csuklyája beburkolta a fejét mert egy hajadonnak illik eltakarnia a haját.
Karján fonott kosárban ajándék: frissen sütött illatozó kalács és egy üveg bor.
   Az út az erdő mellett haladt el. „Mindig a rendes úton menj, és ne állj szóba idegenekkel” - jutott eszébe a lánynak, mikor hirtelen egy szürke alak lépett elé az árnyékból.
- Szia, szép kislány, hová tartasz így egyedül? - kérdezte.
- Ajándékot viszek a nagymamámnak, az erdő túlsó felén lakik. - emelte meg a kosarát mosolyogva a lány - De nem beszélgethetek idegenekkel! - tette hozzá.
A másik elmosolyodott - Ó ez nem lehet probléma, Farkas vagyok. Már nem is vagyok idegen, ugye?
Piroska lebiggyesztette a száját és egy pillanatra elgondolkozott majd félénken megrázta a fejét - Dehogy, már ismerjük egymást hiszen tudjuk egymás nevét!
- Ez remek - mondta a Farkas - de miért kerülnéd meg az egész erdőt, van itt egy sokkal rövidebb ösvény amin könnyedén átvághatunk! Szívesen elkísérlek.
- Megtennéd? - billentette oldalra a fejét a lány. Ártatlan arccal fogta meg a Farkas felé nyújtott kezét és elindultak a fák között.

*

   Piroska már majdnem a nagymama házánál járt mikor szembe találkozott a vadásszal. Rámosolygott, a nagy darab férfi erre biccentett és az ujjával megbökte a kalapja karimáját. A lány felnevetett és ugrándozva szaladt tovább.
- Szia nagymama! - kiabálta már messziről. Az idős, ősz hajú nő az ajtóból integetett neki.
- Szervusz kisunokám! De miért ilyen nagy a szemed?
- Jaj, nagyi! – nevetett fel a lány és szégyenlősen lesöpört egy falevelet a köpenyéről – Annyira örülök hogy látlak!
   A házban ebédhez volt megterítve. Az asztalon sült őz gőzölgött, a kristálypoharakon megcsillant a gyertyák fénye. Valóban, már csak a bor és a kalács hiányzott. A nagymama észrevette ugyan, hogy a borosüveg már fel van bontva és a kalács is meg van kezdve, de csak kedvesen megpaskolta unokája kezét miközben leültek enni.
   Miután megebédeltek, és elfogyott a poharukból a bor, a nagymama Piroskára nézett:
- Boldog születésnapot, Piroska. Itt is van az ajándékod. Még van pár óra mielőtt felkel a Hold, szóval nem kell sietned - és a sarokban fekvő, összekötözött Farkas felé intett.

*

   Piroska könnyedén szaladt a sötétbe borult erdőn át. Bár a Hold fénye csak itt-ott szűrődött át a fák sűrű lombján, tökéletesen látta az ösvényt. A lába alig érte a talajt és futás közben nem csapott zajt. Köpenye a háta mögött lebegett, hosszú fekete hajába belekapott a szél.
Hallotta ahogy a nyulak álmukban neszeznek az üregükben, érezte a vadászó róka szagát…
Boldog volt.
   A vérvonal az vérvonal, ám a hatalomért mindig vérrel kell fizetni.

Vége(?)

*****

Red

   Once upon a time, beyond Óperencia.
...her hair was black as ebony, her lips was red as blood, her skin was white as snow...
No, that's a total other story.
   Did it ever occur to you that - although she went through the forest despite the warning - the girl was not harmed on the way?
And the fact that she took the shorter route, yet the wolf got there before her?
Have you ever wondered what would have happened if she had chosen the safe route?
   But that's not this story now...

***

   Little Red Riding Hood walked happily on the way to her grandmother's house. The light spring wind playfully caught her clothes. In anticipation of the pleasant weather, the hood of her cloak covered her head, as it behooves an unmarried girl to cover her hair.
A gift in a woven basket on her arm: freshly baked fragrant bread and a bottle of wine.
   The road passed by the forest. "Always go the normal way and don't talk to strangers," she thought, when suddenly a gray figure stepped in front of her from the shadows.
- Hello, beautiful girl, where are you going all alone? - asked.
- I'm bringing a present to my grandmother, she lives on the other side of the forest. - the girl raised her basket with a smile - But forbidden me to talk with strangers! - she added.
The other smiled - Oh, that shouldn't be a problem, I'm a Wolf. I'm not a stranger anymore, am I?
Little Red Riding Hood pursed her lips and thought for a moment, then shyly shook her head - No, we already know each other because we know each other's names!
- That's great - said the Wolf - but why would you bypass the whole forest, there is a much shorter path that we can easily cut through! I will gladly accompany you.
- Would you do it? - the girl tilted her head to the side. With an innocent face, she took the hand extended to the Wolf and they set off among the trees.

*

   Little Red Riding Hood was almost at her grandmother's house when she met the hunter face to face. She smiled at him, the big man nodded and nudged the brim of his hat with his finger. The girl laughed and ran hopping.
- Hi Grandma! - she shouted from afar. The old woman with gray hair waved at her from the door.
- Hello my little grandson! But why are your eyes so big?
- Oh, grandma! - the girl laughed and shyly swept a leaf off her cloak - I'm so glad to see you!
It was set for lunch in the house. Roasted venison was steaming on the table, the light of the candles glittered on the crystal glasses. Indeed, all that was missing was the wine and the cake. The grandmother did notice that the wine bottle had already been opened and the cake was started, but she just patted her granddaughter's hand kindly as they sat down to eat.
   After they had eaten and the wine was gone from their glasses, the grandmother looked at Red:
- Happy birthday, Lil’ Red Riding Hood. Here is your gift. There are still a few hours before the Moon rises, so you don't have to rush. – and gestured towards the tied up Wolf lying in the corner.

*

   Little Red Riding Hood ran easily through the darkened forest. Although the light of the moon only filtered here and there through the thick foliage of the trees, she could see the path perfectly. Her feet barely touched the ground and she made no noise while running. Her cloak floated behind him, the wind blew in her long black hair.
She heard the rabbits snore in their sleep in their burrows, felt the smell of the hunting fox...
She was glad.
   Bloodline is bloodline, but power is always paid for in blood.

The End(?)