Vörös / Red (EN)

Vörös

  Egyszer volt, hol nem volt, túl az Óperencián.
…a haja fekete volt, mint az ében, az ajkai vörösek, mint a vér, a bőre fehér, mint a hó…
Nem, ez egy teljesen másik mese.
  Eszedbe jutott bármikor, hogy - bár a figyelmeztetés ellenére az erdőn keresztül ment - a lánynak út közben semmi baja nem esett?
És az, hogy a rövidebb úton haladt, a farkas mégis jóval előtte ért oda?
Elgondolkoztál bármikor azon, mi lett volna ha a lány mégis inkább a biztonságos utat választja?
   De ez most nem az a történet…

***

   Piroska vidáman lépdelt a nagymama háza felé vezető úton. Az enyhe tavaszi szél játékosan bele-belekapott a ruhájába. A kellemes idő ellenére a köpenye csuklyája beburkolta a fejét mert egy hajadonnak illik eltakarnia a haját.
Karján fonott kosárban ajándék: frissen sütött illatozó kalács és egy üveg bor.
   Az út az erdő mellett haladt el. „Mindig a rendes úton menj, és ne állj szóba idegenekkel” - jutott eszébe a lánynak, mikor hirtelen egy szürke alak lépett elé az árnyékból.
- Szia, szép kislány, hová tartasz így egyedül? - kérdezte.
- Ajándékot viszek a nagymamámnak, az erdő túlsó felén lakik. - emelte meg a kosarát mosolyogva a lány - De nem beszélgethetek idegenekkel! - tette hozzá.
A másik elmosolyodott - Ó ez nem lehet probléma, Farkas vagyok. Már nem is vagyok idegen, ugye?
Piroska lebiggyesztette a száját és egy pillanatra elgondolkozott majd félénken megrázta a fejét - Dehogy, már ismerjük egymást hiszen tudjuk egymás nevét!
- Ez remek - mondta a Farkas - de miért kerülnéd meg az egész erdőt, van itt egy sokkal rövidebb ösvény amin könnyedén átvághatunk! Szívesen elkísérlek.
- Megtennéd? - billentette oldalra a fejét a lány. Ártatlan arccal fogta meg a Farkas felé nyújtott kezét és elindultak a fák között.

*

   Piroska már majdnem a nagymama házánál járt mikor szembe találkozott a vadásszal. Rámosolygott, a nagy darab férfi erre biccentett és az ujjával megbökte a kalapja karimáját. A lány felnevetett és ugrándozva szaladt tovább.
- Szia nagymama! - kiabálta már messziről. Az idős, ősz hajú nő az ajtóból integetett neki.
- Szervusz kisunokám! De miért ilyen nagy a szemed?
- Jaj, nagyi! – nevetett fel a lány és szégyenlősen lesöpört egy falevelet a köpenyéről – Annyira örülök hogy látlak!
   A házban ebédhez volt megterítve. Az asztalon sült őz gőzölgött, a kristálypoharakon megcsillant a gyertyák fénye. Valóban, már csak a bor és a kalács hiányzott. A nagymama észrevette ugyan, hogy a borosüveg már fel van bontva és a kalács is meg van kezdve, de csak kedvesen megpaskolta unokája kezét miközben leültek enni.
   Miután megebédeltek, és elfogyott a poharukból a bor, a nagymama Piroskára nézett:
- Boldog születésnapot, Piroska. Itt is van az ajándékod. Még van pár óra mielőtt felkel a Hold, szóval nem kell sietned - és a sarokban fekvő, összekötözött Farkas felé intett.

*

   Piroska könnyedén szaladt a sötétbe borult erdőn át. Bár a Hold fénye csak itt-ott szűrődött át a fák sűrű lombján, tökéletesen látta az ösvényt. A lába alig érte a talajt és futás közben nem csapott zajt. Köpenye a háta mögött lebegett, hosszú fekete hajába belekapott a szél.
Hallotta ahogy a nyulak álmukban neszeznek az üregükben, érezte a vadászó róka szagát…
Boldog volt.
   A vérvonal az vérvonal, ám a hatalomért mindig vérrel kell fizetni.

Vége(?)

*****

Red

   Once upon a time, beyond Óperencia.
...her hair was black as ebony, her lips was red as blood, her skin was white as snow...
No, that's a total other story.
   Did it ever occur to you that - although she went through the forest despite the warning - the girl was not harmed on the way?
And the fact that she took the shorter route, yet the wolf got there before her?
Have you ever wondered what would have happened if she had chosen the safe route?
   But that's not this story now...

***

   Little Red Riding Hood walked happily on the way to her grandmother's house. The light spring wind playfully caught her clothes. In anticipation of the pleasant weather, the hood of her cloak covered her head, as it behooves an unmarried girl to cover her hair.
A gift in a woven basket on her arm: freshly baked fragrant bread and a bottle of wine.
   The road passed by the forest. "Always go the normal way and don't talk to strangers," she thought, when suddenly a gray figure stepped in front of her from the shadows.
- Hello, beautiful girl, where are you going all alone? - asked.
- I'm bringing a present to my grandmother, she lives on the other side of the forest. - the girl raised her basket with a smile - But forbidden me to talk with strangers! - she added.
The other smiled - Oh, that shouldn't be a problem, I'm a Wolf. I'm not a stranger anymore, am I?
Little Red Riding Hood pursed her lips and thought for a moment, then shyly shook her head - No, we already know each other because we know each other's names!
- That's great - said the Wolf - but why would you bypass the whole forest, there is a much shorter path that we can easily cut through! I will gladly accompany you.
- Would you do it? - the girl tilted her head to the side. With an innocent face, she took the hand extended to the Wolf and they set off among the trees.

*

   Little Red Riding Hood was almost at her grandmother's house when she met the hunter face to face. She smiled at him, the big man nodded and nudged the brim of his hat with his finger. The girl laughed and ran hopping.
- Hi Grandma! - she shouted from afar. The old woman with gray hair waved at her from the door.
- Hello my little grandson! But why are your eyes so big?
- Oh, grandma! - the girl laughed and shyly swept a leaf off her cloak - I'm so glad to see you!
It was set for lunch in the house. Roasted venison was steaming on the table, the light of the candles glittered on the crystal glasses. Indeed, all that was missing was the wine and the cake. The grandmother did notice that the wine bottle had already been opened and the cake was started, but she just patted her granddaughter's hand kindly as they sat down to eat.
   After they had eaten and the wine was gone from their glasses, the grandmother looked at Red:
- Happy birthday, Lil’ Red Riding Hood. Here is your gift. There are still a few hours before the Moon rises, so you don't have to rush. – and gestured towards the tied up Wolf lying in the corner.

*

   Little Red Riding Hood ran easily through the darkened forest. Although the light of the moon only filtered here and there through the thick foliage of the trees, she could see the path perfectly. Her feet barely touched the ground and she made no noise while running. Her cloak floated behind him, the wind blew in her long black hair.
She heard the rabbits snore in their sleep in their burrows, felt the smell of the hunting fox...
She was glad.
   Bloodline is bloodline, but power is always paid for in blood.

The End(?)