Közbevetőleg

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Nyugdíjpénztár-rendszer.

…de ez nem mese.

 Tehát, mint minden normális helyen, létrehoztak egy rendszert: állami nyugdíj, és kétféle nyugdíjpénztár - egy kötelező, a befizetett járulék egy részéből, a másik szabadon választott és annyit fizetsz, amennyit akarsz.

 Ám egyszer csak valamelyik politikus rájött, hogy "hé, itt egy csomó pénz, nekünk meg úgyis kellene" (meglepődtél?), ezért kijelentették, hogy a kötelező nyugdíjpénztárat meg kell szüntetni, az eddig összegyűlt pénzeket természetesen egyéni számlákon továbbra is nyilvántartják. Aki viszont nem kíván visszatérni az állami gondoskodás keblére, az kevesebb nyugdíjat kap majd. A visszatérők megkapják az eddig összegyűlt pénz egy részét.

A visszatéréshez nyilatkozatot kellett kitölteni.

 Persze jó páran valamiért nem bíztak a kedves politikusokban, mások meg egyszerűen lusták voltak a papírmunkához, így jött az újabb módodítás: második körben, aki nem nyilatkozik, az automatikusan megy vissza, megszűnik a plusz pénztár, ennyi. Természetesen senkinek sem utalnak át a továbbiakban a befizetett járulékaiból, aki marad, oldja meg ahogy akarja.

Persze alig pár nap volt a leadásra, és nem is volt túl sok hely ahol meg lehetett tenni.

 Pár száz méteres sorok kígyóztak az irodáknál, de meglepő (vagy nem is?) módon senki sem volt mérges, nem dühöngött az "elvesztegetett" idő miatt: beszélgettünk, mosolyogtunk. Összekötött minket a "csakazértis" érzés, a kormányellenesség, és az, hogy tudtuk, mi vagyunk akik helyesen cselekszünk.

Akik hallgattak a "jó szóra", kaptak is olyan tíz- és akár ötvenezer forint közötti pénzt, hurrá hurrá.

És persze kiderült, hogy nem léteznek egyéni számlák, és csökkentett nyugdíj se lesz a "renitenseknek".

(Csak mondom, a nyugdíjszámlámon jelenleg olyan két-két és fél millió forint van és évente legalább 10%-os hozam. Úgy, hogy nem is érkezik az államtól semmi.)

Na de ez most hogy jutott eszembe?

Ugyanez az érzésem volt az oltásoknál. Semmi morcosság, "minek kellett idejönni", csak nyugodt és kedves emberek.

Igen, mert tudtuk, hogy ez a helyes és a legjobb döntés, és egymás között vagyunk.