2017. október 19., csütörtök
2017. október 18., szerda
Átok / Curse
Szóval......ha megátkoz egy cigány, hogy dögöljek meg, és még csak nem is ravnos...
(ráadásul egy félvámpírt, ami már eleve vicces)
...de egy Wicca boszorkány ad egy fekete gyertyát, DIREKT rontás ellen, és imádkozik is (vagy amit a fehér boszorkányok csinálnak ilyenkor)...
...akkor ugye visszafordul az átok?
Egyébként LOL
2017. október 17., kedd
2017. október 9., hétfő
2017. október 2., hétfő
"Jómunkásember"
Az "iparos" kijött és megnézte a munkát:
- Igen, van elég állványunk, meg tudjuk oldani. Mindennel együtt X pénz lesz. Hétfőn reggel 8-ra ott vagyunk.
...persze nem voltak itt nyolcra, de még tízre sem. Telefon.
"Már akartam hívni, de valahol elkevertem a telefonszámát. Vissza kell mennünk egy referenciamunkához, de legkésőbb a jövő héten hétfőn végzünk".
Persze, nem az van, hogy elvállaltak valami másik munkát, á, dehogy...
Következő hétfő, mert a remény...
"Sajnos kissé elhúzódott, de csütörtökön, teljesen biztosan..."
Azon a napon na, ki hívta a másikat? Igen, nem ő.
"Nézze, van két sokkal fontosabb munkám is. És különben is, állvány is kellene bérelnem. (lásd az első bekezdést, S.D.). Na meg, úgy nézem, fontos lenne a munka, szóval úgy gondolom, elkérhetek több pénzt ezért. Legyen másfél X."
...miután kifejtettem abbéli óhajomat, hogy remélhetőleg soha de soha nem kell többet semmilyen formában kommunikálnunk (de jó is volt a középkor, akkor még működött volna egy jó kis szemmel verés!), megkerestem egy ismerős démont.
Minden tehetségemet bevetve rámosolyogtam, amitől vörösen megvillant a szeme - hiába, ők még igazán értékelni tudnak egy igazi, sok-éles-fogú-és-hegyes-szemfogú vigyort, majd megkérdeztem, nem lenne-e mód arra, hogy kivételesen beszálljak a rémálom-bizniszbe.
Szomorú mosollyal csóválta meg a fejét, miközben jól tudta (ahogy én is) hogy mennyire hamis is a szomorúsága.
"Tudod kedvesem, mi mindig láttunk benned fantáziát, kár hogy más irányban tevékenykedsz. De sajnos - és pofátlanul széttárta a kezeit - az illető, aki miatt ezt kéred, már a miénk. És tulajdonképpen egy ideje már nekünk dolgozik."
- Igen, van elég állványunk, meg tudjuk oldani. Mindennel együtt X pénz lesz. Hétfőn reggel 8-ra ott vagyunk.
...persze nem voltak itt nyolcra, de még tízre sem. Telefon.
"Már akartam hívni, de valahol elkevertem a telefonszámát. Vissza kell mennünk egy referenciamunkához, de legkésőbb a jövő héten hétfőn végzünk".
Persze, nem az van, hogy elvállaltak valami másik munkát, á, dehogy...
Következő hétfő, mert a remény...
"Sajnos kissé elhúzódott, de csütörtökön, teljesen biztosan..."
Azon a napon na, ki hívta a másikat? Igen, nem ő.
"Nézze, van két sokkal fontosabb munkám is. És különben is, állvány is kellene bérelnem. (lásd az első bekezdést, S.D.). Na meg, úgy nézem, fontos lenne a munka, szóval úgy gondolom, elkérhetek több pénzt ezért. Legyen másfél X."
...miután kifejtettem abbéli óhajomat, hogy remélhetőleg soha de soha nem kell többet semmilyen formában kommunikálnunk (de jó is volt a középkor, akkor még működött volna egy jó kis szemmel verés!), megkerestem egy ismerős démont.
Minden tehetségemet bevetve rámosolyogtam, amitől vörösen megvillant a szeme - hiába, ők még igazán értékelni tudnak egy igazi, sok-éles-fogú-és-hegyes-szemfogú vigyort, majd megkérdeztem, nem lenne-e mód arra, hogy kivételesen beszálljak a rémálom-bizniszbe.
Szomorú mosollyal csóválta meg a fejét, miközben jól tudta (ahogy én is) hogy mennyire hamis is a szomorúsága.
"Tudod kedvesem, mi mindig láttunk benned fantáziát, kár hogy más irányban tevékenykedsz. De sajnos - és pofátlanul széttárta a kezeit - az illető, aki miatt ezt kéred, már a miénk. És tulajdonképpen egy ideje már nekünk dolgozik."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)