ZED (EN)

 Mindig a legnehezebb dolog - legalábbis nekem, a többiek nem tudom, hogy vannak ezzel -, hogyan kezdődjön egy történet. Az első szavak valahogy meghatározzák a többit is, és ha az elejét el tudom kapni, a szöveg többi része már elég könnyedén legombolyodik. Gyakori, hogy az idő legnagyobb részét a legelső mondat megfogalmazására fordítom - vagy pocsékolom el, nézőpont kérdése.

 Elég régóta forog a fejemben egy történet; tulajdonképpen előttem van az egész, csak lusta vagyok szavakba önteni. Bár nem szokásom megmutatni félkész dolgokat, de kivételesen most megosztok egy kis részletet. Ne várj sokat, csak a hangulatot próbáltam elkapni.

A munkacíme "ZED"

*

" Órára ébredt. Mint minden nap. Kivonszolta magát a fürdőszobába. Mint minden nap.

Gyorsan megfürdött - na jó, legalább fél óráig ázott a zuhany alá kuporodva, vörös szemekkel, az arcán végigfolyó vízzel.
 Megint egy újabb rohadt nap. ’Kösz, csak a szokásos.’ És: ’Igen, köszönöm, jól vagyok, jól aludtam’. A reggeli rutin. Ébresztő, fürdés, fogmosás, közben ellenőrizni, semmi nem változott este óta. Ugyan mi változna? Belevicsorgott a tükörbe…
 A konyhában eljátszotta a szokásos kis játékát a tablettákkal. ’Na, picinyeim, ki lesz az első? A kis piros? Kis szégyenlős, és TE hogy aludtál? Vagy ez a sárga kapszula?’. Vizet töltött és egy apró sóhajjal elkezdte bedobálni mindet, szépen egymás után. Ez van, jó kislány.
A gépéhez gurult és míg a monitoron megjelent a lefutó teszt - CPU 100%, NET: OK, VR: OK - magára ráncigálta egyik kinyúlt pulóverét. Váratlanul megvillant a bejövő üzenetek ikonja, és lassú pulzálásba kezdett. Biztos valami naggyon fontos, egy utazási iroda sítúrája lesz, vagy valami orosz ribanc ajánlgatja magát mint hűséges társ. Elhúzta a száját; unottan rácsapott az egérre.

Szia Zé, találtunk egy ígéretes helyet. Lesz adrenalin meg minden, ahogy szereted. Húzz bele, fél óra múlva felszedünk! Al&Tav

Elkerekedett a szeme, "igen" gondolta egy reszkető sóhaj kíséretében. Belebújt a különleges hámba, alaposan ellenőrizte az összes pántot és csatot, megfeszítette majd elernyesztette magát. Bólintott, felemelte a tenyerét mint egy bűvész: egy kék, sokszögletű tabletta, apró, stilizált yin yang jellel. Rámosolygott. 'Ma, kivételesen, te is jöhetsz játszani.'

(folyt.köv.?)

***

The hardest thing is always - at least for me, I don't know how others are with this - how to start a story. The first words somehow determine the rest, and if I can get the beginning, the rest of the text falls into place quite easily. I often spend most of my time formulating the very first sentence - or waste it, it's a matter of perspective.

I've had a story in my head for quite some time; in fact, I have the whole thing in front of me, I'm just too lazy to put it into words. Although I don't usually show half-finished things, I'll share a small detail now as an exception. Don't wait too long, I was just trying to catch the mood.

The work title is "ZED"

*

" She woke up at 10:00. Like every day. She dragged herself to the bathroom. Like every day.

She took a quick shower - well, she soaked for at least half an hour, hunched under the shower, her eyes red, the water running down her face.

Another crappy day. 'Thanks, just the usual.' And: 'Yes, thanks, I'm fine, I slept well'. The morning routine. Alarm clock, bath, brush teeth, check in meanwhile, nothing has changed since the evening. What would change? She snarled at the mirror...

In the kitchen she played her usual little game with the pills. 'Now, little ones, who's going to be first? The little red one? The little shy one, and how did YOU sleep? Or this yellow capsule?'. She poured water and with a small sigh began to throw them all in, one after the other. That's it, good girl.

She rolled over to her machine and while the running test appeared on the monitor - CPU 100%, NET: OK, VR: OK - she pulled one of her outstretched sweaters over himself. The icon for incoming messages suddenly flashed and began to pulse slowly. It must be something v-e-r-y important, a ski trip for a travel agency, or some Russian slut offering herself as a faithful companion. She pursed her lips; slapped the mouse in boredom.

Hi Ze, we found a promising place. There will be adrenaline and everything, just as you like it. Take a deep breath, we'll pick you up in half an hour! Al&Tav

Her eyes widened, "yes" thought with a trembling sigh. She slipped into the special harness, carefully checked all the straps and buckles, tightened and then relaxed herself. She nodded, raised her palm like a magician: a blue, polygonal tablet with a small, stylized yin yang sign. She smiled at that. 'Today, exceptionally, you can come play too.'"

(cont. next.?)

Teljesen felesleges tények tárháza #003 / Repository of Totally Unnecessary Facts #003

 Kerékpáros nadrág után sortot venni egészen ciki: éppen olyan nyomokat hagy a combomon, mintha előzőleg harisnyatartót hordtam volna.

…ha ehhez hozzávesszük, hogy a lábaim bicajos naciból kilógó részét leégette a Nap és épp úgy nézek ki, mintha vörös harisnya lenne rajtam…

***

Wearing shorts after cycling outfit is really awkward: it leaves marks on my thighs as if I had previously worn suspenders.

…and if we add to that the part of my legs that sticks out of my cycling shorts is sunburned and I look like I'm wearing red stockings…

Bárcsak… / Wish… (EN)

  Az IKEA hatalmas csarnokában bolyongtak már órák óta. Hol nevetve nézegették a vicces díszpárnákat, hol komolyan tanakodtak egy-egy konyha-bútor fölött, mintha valóban együtt terveznének közös jövőt - pedig soha még csak szó sem esett erről -, hol rácsodálkoztak a rendre felbukkanó apácákra.

 Anna és Bea már évek óta barátok voltak. Az a fajta kötelék volt köztük, amit szavak nélkül is érezni lehetett: a pillantások, a lopott érintések, a kicsit túl hosszúra nyúlt ölelések mindent elárultak. Mégis, eddig egyikük sem lépett.

 Bea magas volt, nagyon magas. Anna mindig felnézett rá, és most, hogy ketten besétáltak az egyik berendezett, szűk spejzba - csak kíváncsiságból -, a helyiség hirtelen túl kicsinek, túl fülledtnek tűnt. A polcok szorosan körülvették őket, és ahogy hátraléptek, Bea a hátával szinte elzárta a kijáratot.

 Anna megérezte a másik lány testének közelségét, a finom fűszeres illatot, amit mindig annyira szeretett. Felnézett rá. A szemeik találkoztak.

Egyetlen pillanat volt. Semmi előkészítés, semmi gondolkodás. Bea lehajolt - nem sokat, de éppen annyit, hogy ajkaik találkozzanak. Anna először megdermedt, aztán olyan természetességgel simult hozzá, mintha mindig is ez lett volna a helyük, ott, összebújva.

 A csók nem volt tolakodó, inkább felfedező. Lágy és meleg, egy kicsit bizonytalan, mégis tele volt az évek óta elfojtott vággyal. Anna ujjai óvatosan a másik blúzának szegélyéhez kúsztak, megkapaszkodva benne, mint aki nem akarja, hogy ez a pillanat valaha is véget érjen.

A külvilág megszűnt létezni. A zsibongó áruház hangjai elhaltak, csak ők ketten voltak, és az a kis spejz, amely egyetlen lélegzetvételnyi örökkévalóságra az ő kis privát világukká vált.

 Amikor végül elszakadtak egymástól, mindketten egy félmosollyal néztek a másikra - zavart, boldog mosollyal, ami mindent elmondott: innen már nincs visszaút.

(Írta MI, etette R; átírta S)

***

They had been wandering around the huge hall of IKEA for hours. Sometimes they were laughing and looking at the funny decorative pillows, sometimes they were seriously debating over kitchen furniture, as if they were really planning a future together - although this was never even ment-ioned - and sometimes they were amazed at the nuns who kept appearing.

Anna and Bea had been friends for years. There was the kind of bond between them that you could feel without words: the glances, the stolen touc-hes, the hugs that stretched a little too long gave everything away. And yet, neither of them had made a move so far.

Bea was tall, very tall. Anna always looked up at her, and now that the two of them had walked into one of the furnished, narrow storage rooms - just out of curiosity - the room suddenly seemed too small, too stuffy. The shelves surrounded them tightly, and as they stepped back, Bea almost blocked the exit with her back.

Anna felt the closeness of the other girl's body, the delicate spicy scent she had always loved so much. She looked up at her. Their eyes met.

It was a single moment. No preparation, no thought. Bea leaned down - not much, but just enough for their lips to meet. Anna froze at first, then leaned into her with such naturalness, as if this had always been their place, there, huddled together.

The kiss was not intrusive, more of an exploratory one. Soft and warm, a little uncertain, yet full of longing that had been suppressed for years. Anna's fingers cautiously crept to the hem of the other girl's blouse, clinging to it as if she didn't want this moment to ever end.

The outside world ceased to exist. The sounds of the bustling department store died away, it was just the two of them, and the small pantry that had become their little private world for a single breath of eternity.

When they finally parted, they both looked at each other with a half-smile - a confused, happy smile that said it all: there was no going back from here.

(Written by AI, fed by R; transcribed by S)

Az évek, meg a rutin / The years and the routine (EN)

 Megérkezett az új személyi igazolványom. Elektronikus ügyintézés ide vagy oda, személyesen kell érte menni.

Az ügyintézők nagyon kevés kivételtől eltekintve segítőkészek de ez kevésbé javít a helyzeten, hogy az egész Dunakanyar összes települése ide tartozik. A váró legfeljebb 6x6 méteres, az ügyfelek többsége inkább kint a lépcsőkön üldögél.

A számom 905, az érkezésemkor a 904 van a kijelzőn, így alig egy órát kellett várnom…

A hölgy kedves, mosolyog.

- Ha szeretné aktiváltatni a digitális igazolványhoz kapcsolódó PIN kódot is, itt helyben megcsinálom.

- Ezzel milyen plusz dolgok járnak?

- Például átmehet a repülőtéri kapukon, ahol nem kell útlevél. És egyszerűbb csatlakozni a Digitális Állampolgársághoz* is.

- Rendben, legyen.

A hölgy nagy lelkesen elkezdi lekaparni a kódkártyáról a takaró réteget, erővel fogom magam vissza, hogy megkérdezzem: "- És ha az van ott hogy "NEM NYERT?""

Igen, direkt rossz a fénykép minősége
Yes, the photo quality is intentionally poor

- Akkor kérek egy hat számjegyű kódot. - mondja

- Őőőő. Később meg lehet változtatni?

- Nem.

Nyilván bután nézek.

- Azt szoktam javasolni, hogy az igazolvány számát adja meg**, az pont hat szám. - javasolja

Rámosolygok: - Legyen

Erre teljesen természetes mozdulattal beledugja az igazolványt egy kártyaolvasóba, kilóg olyan egy centi. 

- Kérem a kódot.

…észre se vette, hogy mit csinált, de ma valahogy rendes kislány vagyok, nem mutatok rá a helyzet abszurditására.

- 1420…07*** - gépelem.

***

My new ID card has arrived. Electronic administration here or there, you have to go to get it in person.

The administrators are helpful, with very few exceptions, but this does not improve the situation that all settlements in the every cities of "Danube Bend" are included. The waiting room is no more than 6x6 meters, and most customers prefer to sit outside on the stairs.

My number is 905, when I arrived, 904 was on the display, so I had to wait just under an hour…

The lady is nice, smiling.

- If you would like to have the PIN code associated with the digital ID activated, I will do it here on the spot.

- What extra things does this entail?

- For example, you can go through the airport gates, where you don't need a passport. And it's easier to join Digital Citizenship* too.

- Okay, let's do it.

The lady enthusiastically starts to scrape down the cover from the code card, I forcefully hold  back myself to ask: "- And if it says "DON'T WIN?""

- Then I'll ask for a six-digit code. - she says

- Oooh. Can I change it later?

- No.

I must be looking stupid.

- I usually suggest that you give your ID number**, it's exactly six digits. - she suggests.

I smile at her: - Okay

At this, she inserts my ID into a card reader with a completely natural movement, it sticks out about an inch.

- Please give me the code.

…she didn't even notice what she did, but I'm somehow a good girl today, I won't point out the absurdity of the situation.

- 1420…07*** - I type.

* Vagyis némileg egyszerűbb ügyintézés ígéretéért cserében telepíts fel egy kormányzati alkalmazást a telefonodra, amin keresztül kommunikálhatsz magával az Állammal. Egy olyan országban, ahol ellenzéki embereket a telefonjukra telepített titkos kémprogramokkal figyelnek meg? Ahol a hivatalos ügyintézésekhez ajánlott kódgenerátor orosz szerveren fut? Ahol a COVID oltásra/hírekre regisztrált emberek inkább kormánypropagandát kaptak, és az időseknek direkt vészhívásra kifejlesztett Okos Órákra is olyanok érkeznek? Hát persze, azonnal!

* In other words, in exchange for the promise of somewhat simpler administration, install a government application on your phone, through which you can communicate with the State itself. In a country where opposition figures are monitored with secret spyware installed on their phones? Where the code generator recommended for official administration runs on a Russian server? Where people who registered for COVID vaccination/news received government propaganda instead, and Smart Watches designed for the elderly to make direct emergency calls are also receiving the same? Of course, immediately!

** Ennyit arról. hogy "ne adjunk meg személyes adatokat jelszónak vagy PIN kódnak".

** So much for "not giving out personal data as a password or PIN code".

*** (Születési idő) Lásd előző pont. Ha neki lehetett, nekem miért ne?

*** (Date of birth) See previous point. If it was possible for her, why not for me also?

Könyvekről / About Books (EN)

 Mottó 1 / Motto 1

"Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól."

*

“I took a speed-reading course and read War and Peace in twenty minutes. It involves Russia.”

(Woody Allen)

Mottó 2 / Motto 2

- Apa, mi ez? Olyan mint egy SMS csak hosszabb.

- Könyv, kisfiam. Könyv

*

- Dad, what's this? It's like an SMS, but longer.

- Book, my son. Book

Mottó 3 / Motto 3

"Ötezerért adhatok egy mozijegyet, de ezerötszázért elmesélem neked egy sör mellett"

*

"I can give you a movie ticket for 20$, but for 8.50 I'll tell you the story over a beer"

***

 Lezárult a tévében egy sorozat Hunyadiról, a hős hadvezérről. Ennek kapcsán egy stúdióbeszélgetésben megemlítették, hogy kiadnak egy könyvet, a forgatókönyv alapján.

Felkaptam a fejem. A film egy magyar író könyvei alapján készült, aki - azt hiszem - részt vett a forgatókönyv megírásában is.

Előzőleg, az e-könyveimet rendezgetve (egyszer kaptam jó pár ezer darabot, leginkább ömlesztve, a szerkesztettség különféle fázisaiban, azóta se tudtam az összeset feldolgozni - de ez egy másik történet) találtam egy, a Jurassic Park filmváltozatából írt könyvet is.

 Nem értem. Nem nagyon láttam még filmet, ami elérte volna az eredeti könyv színvonalát (nem számítom ide azokat a könyveket, ahol a film eredeti forgatókönyvből készült), ráadásul a forgatókönyv-könyv átírást általában kevésbé ismert, esetleg erre szakosodott és csakis ezért ismert írók végzik el.

Miért kell egy minőségi olvasmány helyett valami erősen lebutított és leegyszerűsített izét olvasni? Olyan mint kizárólag "remake" filmet nézni, esetleg az eredeti zenekarok helyett a "tribute" csapat koncertjére járni.

Na jó, ebben az utolsó esetben közrejátszhat a jegyek ára, de a könyv-forgatókönyv-könyv változat nem hiszem hogy olcsóbb lesz, mint az alap, jól megírt eredeti. Sőt, mivel általában egy sikeres film népszerűségét igyekeznek kihasználni (és a kiadás is újabb, mint az eredeti), biztos hogy többe kerülnek.

Vagy olyanok mint az "Iskolai kötelezők röviden". Kinek van ideje Rómeó és Júlia nyálas romantikázását hallgatni fél délután (csalogány, meg fülemüle, meg ilyesmik? Ne már!), mikor az egészet szépen, értelmesen össze lehet foglalni, legfeljebb 10 oldalon?

Aztán jöhet a Tik-Tok.

***

A TV series about Hunyadi, the heroic warlord ("Rise of the Raven"), has ended. In connection with this, in a studio conversation, they mentioned that they would publish a book based on the script.

I was shocked. The film was based on the books of a Hungarian writer, who - as I know - also participated in writing the script.

Previously, while sorting through my e-books (I once received several thousand copies, mostly in bulk, in various stages of editing, and I haven't been able to process them all since then - but that's another story), I found a book written from the film version of Jurassic Park.

I can't understand. I haven't seen many films that have reached the level of the original book (I don't count here those books where the film was based on an original script), and moreover, script-book rewrites are usually done by lesser-known writers, perhaps specialized in this and known only for that reason.

Why should you read something that is heavily dumbed down and simplified instead of a quality read? It's like watching only "remake" movies, or maybe going to a "tribute" band concert instead of the original bands.

Okay, in this last case, the price of tickets may play a role, but I don't think the book-script-book version will be cheaper than the basic, well-written original. In fact, since they usually try to exploit the popularity of a successful film (and the edition is newer than the original), they will definitely cost more.

Or something like "School Compulsory Books in Brief". Who has time to listen to Romeo and Juliet's drooling romanticization for half an afternoon (the scoundrel, the earwig, and the like? Oh please!), when the whole thing can be summarized nicely and meaningfully, in no more than 10 pages?

Then there's the Tik-Tok.

Húsvét ("piros betűs" nap) / Easter ("Red Letter" day")

 Pasi:             - Szabad-e locsolni?

Te/Banshee:  - MEGHALSZ!!!

***

Guy:                - Can I sprinkling you?

You/Banshee: - YOU'RE GOING TO DIE!!!

(About it)