Meghatározó élmény egy nap kezdéséhez

…és akkor, egy hosszú munkanap után a reggeli álmos hangulatban rájössz, hogy a 100-as Tic-Tac beleborult a táskádba, amitől az egész úgy néz ki, mint egy széttúrt hangyaboly a kis hangyatojásokkal…
…pár másodpercig ösztönből nem is nyúlsz bele, csak figyeled hogy mozog-e valami…
"Laza vagyok, nem húzom fel magam" - próbálod meggyőzni saját magadat. Persze a kipakolás szóba sem jöhet, ahhoz valami komolyabb katasztrófa kellene, egy bögre habos kakaó vagy hasonló, szóval inkább könyékig beletúrsz a táskába (jé, GUMICUKOR??) és tapintás alapján próbálod összegyűjteni a kis fehér cukrokat.
…aztán, miután egy jelentős részét visszatuszkolod a dobozába, a maradékot egy laza mozdulattal - egyszer élünk (és különben is, akkor untad meg a visszapakolást, de be nem vallanád) - bedobod a szádba. Ó ez legalább 20 kalória ha igaz a dobozkán levő adat…
…amire nem gondoltál: szöszök és hajszálak…
Váááááááááááááá!

Full Moon

Felhők (mert mindig mások)

Nem tudom…

…tényleg nem tudom melyik a rosszabb: mikor egész nap légkalapáccsal és/vagy nehéz gépekkel dolgoznak a szomszédban, vagy amikor ugyanott a tetőfedők az udvar közepére lerakott méretes készüléken bömböltetik a Retró Rádiót? (Hogy jól hallják, bárhol legyenek is. Ha elmennek sörért, akkor is…)

…igen, még mindig…

A nap idézete

(Azt hiszem leginkább Prachett rajongók fogják érteni, de ezzel sajnos együtt kell élnem)

"- Ő nem az a jellegzetes bárd.
- Cohen vállat vont. – Akkor nem árt, ha nagyon gyorsan tanul. Biztosan jobb, mint a mieink a Birodalomban. Azok képtelenek tizenhét szótagnál hosszabb verset írni. Ez meg Ankh-Morporkból való. Kellett hallania a hősi énekekről."

(Az Agateai Birodalom (fővárosa, Hunghung) uralkodója Dzsingisz Cohen, vagy ahogy a világ ismeri, Cohen, a barbár)

(Terry Pratchett: Az utolsó hős)

Az ördög nem alszik

…de a másik oldal is dolgozik ám!

Na de miért az én konyhámban? :)

Twitter #mollat

"Bámulatos hol tart már a tudomány!"*

Természetesen, hogy meglegyen az egyensúly, az emberi hülyeség hasonló ütemben növekszik mint az intelligencia. Nem szeretném kivárni a végét.
Ez most csak azért jutott eszembe, mert olvastam egy cikket és abban szerepelt hogy létezik olyan, hogy "eltűnt zoknik emléknapja". Valamint, hogy egy bizonyos mosógépgyár állítólag utánajárt a dolognak (kissé reklámosan hangzik, mert a szövegben persze megemlítik, hogy egy jól megválasztott gép (biztos az ő gyártmányuk) ugyan nem eszik zoknit).
Két kutató akik akár angolok is lehetnek meghatározott egy "eltűnési egyenletet", miszerint
ha
a szennyes ruhák mennyisége (L)
az egy háztartásban élők száma (p)
a mosás gyakorisága (f)
a mosási szokások összetettsége (C)
hány adagba válogatjuk és mossuk a ruhákat (t)
mennyi zoknit mosunk (s)
mennyire állunk pozitívan a mosáshoz (P)
mekkora figyelmet szentelünk a mosás előtti előkészületeknek (A)
akkor
a zoknik eltűnésének valószínűsége = [L(p x f)+C(t x s)]-(PA x A)

(mértékegységeket nem írtak, ezért én sem)

Hozzácsaptak egy képet is, ami azt illusztrálja, hogy mennyi zokni bújik meg egy másfajta gépben

Azért vicces.


Utóirat: szerintem a képen nem is mosógép, hanem szárítógép van. Az ajtó, amit a mosógép aljáról le lehet venni, a tisztítónyílást takarja (esetleg a mosógép ajtó "vésznyitó" karját is), szép lenne ha oda be tudnának esni a zoknik! És a víz miért nem folyt ki? Egy teljesen zárt "üst"-ben zajlik a mosás, a tisztítónyíláshoz vezető csőben pedig legfeljebb valami kisebb gyerekzokni fér el, meg aprópénz, hitelkártya biztos nem.

* "Gyalog galopp" (Monty Python and the Holy Grail (1975))

Vihar előtt és H. Bosch után szabadon

32°C

Ahogy rendesen, mindenféle reklámok ugrálnak fel miközben békésen próbálom a napi aktuális híreken nem felbosszantani magam.
…és egy nagyon, nagyon precízen időzített darab:

Hát, köszi…