2017. július 28., péntek

Keith Richards

...a Marlboro csak azért nem volt a szájában, mert tömegközlekedésen közösségi járművön eléggé elítélhető dolog dohányozni.

 Az illető leginkább valamiféle elaggott kubikusnak nézett ki, már ha a fejét tekintjük. Szikár arc, cserzett bőr, keskenyre húzott szemek: mély ráncai egész történeteket mesélhettek volna.
Ősi történeteket, amikben egész földtörténeti korok elevenedtek volna meg.
...de legalábbis régi, dohányfüstös kocsmák, valahonnan a paleolitból.

 Ősz, kócos haja fésületlenül meredt mindenfelé, és összességében az alak félelmetes lazasággal rogyott az ülésre. Szinte azon nyomban elbóbiskolt. Néha felpillantott, unottan bámulva a semmibe.
 Tökéletes természetességgel viselte a ruházatát, ő maga volt a stílus, maga a rock, a keményebb fajtából.
 Fényes fekete, szegecses bőrkabát, feszes, kőmosott, márványmintás világoskék farmer és - ó egek! - fekete, magas szárú, csillogó LAKKBŐR sportcipő tette teljessé és valljuk be, egzotikussá a képet. Természetesen rövid, fehér zoknival. Újnak látszó öltözéke azért szöges ellentétben állt a belőle kilógó testrészek elhasználtságával.

...a kalauznak lazán, két ujja között a személyijét mutatta fel, aki apró biccentéssel nyugtázta, igen, 65 év felett ingyenes az utazás...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése